Életünk, 1991 (29. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 1. szám - Dalos Margit: Pince (novella)

idején senki sem fog veled fekete csipkékről gondolkodni. Pedig ebben a fényképen látott raffolt, húzott, fekete csipkében, és az alája dolgozott sima klottban volt meg egyes-egyedül a szemfedők és halottas drapériák lehetősége; körbekeríteni vele a babaiskolát, a szivarkás dobozt kibélelni, körbe lógnának ki a cakkos csipkék, a 100 darab Virginia szivarka illata a dobozban még itt van, úgy jó a temetés, ha jószagú, lassan lóbálják az ezüstös szagosítót, míg szállnak a légben a füstkarikák, a kántor énekel, midőn az ég és fold meg fognak indulni, gurgulázik a szájából az ének, mint a barlangban a sötét visszhang; ez a hang már egész sötét helyeket is megjárt, fekete, bársonylevegőjű labirintusokat, ott székel Poncius Pilátus, onnan lészen eljövendő az elevenek és a holtak. A koszorúkon pöndörödnek a rózsaszirmok, némelyik már olyan hártyás, mint a vasalatlan muszlin, és a nagymama szemhéján a bőr. A 100 darab Virginia szivarka kipotyogott morzsája ösz- szeszáradva zsugorodik a doboz sarkokban; illatos, enyhe, mint rózsaszirom, és lógna körbe az ollóval megcakkozott, gyászfekete csipke.

26