Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 8. szám - Csokits János: Ha elmondom, mi történt velünk..., Monológ süketeknek, Útjelző, A béke szigetén, Armageddon (versek)
ezt kérik tőlem szépen, a történelem nevében, a nagyhatalmak! Hiszen minden jobb lesz majd holnap csak felejtenem kell, mit reméltem, hogy élhessek bizánci nyugalommal, bölcsen és kiherélten. Talán nem értem a világ baját? Azt kérdik, miért nem mondom el Ali Babát s a negyven ENSZ-tagot, hogy a négernek nem jut télikabát, az eszkimó nem kap mangómagot, és kérdik, mért vagyok oly lelketlen fráter: mért nem sajnálom Amerikát, ahol csak minden harmadik kutyára jut egy pszichiáter? Bizony szomorú világ, hol millió neandervölgyi néger hasztalan vágyódik a jóra: mozira, rádióra, s ezalatt én, dőre európai, nem nézek a pőre párizsi színésznőre, pedig, lám, a fényreklám szerint: ezeregyéjszakát biztosít a bőre ... S ha már a filmvászon mélységeiben nem halászom': mért nem vigasztalódom, mint a többi népek, hogy az űrhajók milyen szépek s a Holdon talán már holnap emberszabású gépek robotolnak — mit morgolódom, hogy mi volt Ónodon, Békéscsabán, vagy Szegeden, hogy miket beszél az egyetem, mi van a Csepel szigeten, talán csak mégse hihetem, hogy New Yorknak sorsunk idegen s igazat szól a sok arab, kínai, hindú, néger:
