Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)
Német eredetű családból származott: „őseim a szász polgárok... Különös fajta volt a szász.. ,”fi Polgárnak vallotta magát. „Polgári író vagyok! Ez igaz. Polgári családból születtem, polgári műveltségben nevelkedtem. De az európai polgárság nagyon sokat adott az emberiségnek. Ha pusztul ez a réteg, pusztuljak vele.”7 Nem tévesztette össze a magyar középosztállyal, élesen elhatárolta tőle. A polgárságnak európai távlata és szintje volt, az utóbbi viszont speciális magyar jelenség, abból is a legrosszabb. Rendkívül vékony volt a Márai-féle polgári réteg, nyugati műveltsége és humanizmusa csak néha jelentkezett. Szinte kívül állt a társadalmon; anyagi helyzete biztosította a függetlenségét. Helyette itt volt a magyar közhivatalnok társaság: „a dzsentriből és sváb-zsidó-szláv-magyar középosztályból habart neobarokk úrhatnámság.. .”8 Polgári réteg helyett megtette volna egy demokratikus középosztály, a nép fölött, mégis vele együtt élő vezetőréteg. Ez hiányzott végzetesen. Ezért nem lehetett a magyar feudalizmusból átlépni a demokrácia életrendjébe. Csak anarchikus szélsőségek jöhettek. Gyökeréig romlottnak mondja a magyar középosztályt, önző volt és műveletlen. Végül pedig korrupttá is lett: legszebb álma — írja — „egy maradék zsidóbirtok’'. Osztály volt ez a középréteg, s tényleges osztályharcot folytatott a nép ellen. Nem ismerte a magyar valóságot, fütyült is rá, csak a maga osztályhelyzete izgatta és az egyéni sorsa. Közbevetőleg hadd jegyezzem meg: Nagy-Romániát a néppel együtt élő és benne szétolvadt középosztály teremtette meg, Nagy-Magyarországot elsősorban a középosztály veszítette el. Idegen volt a néptől és lenézte, ráadásul dolgozni se szeretett, életcélja és formája a kényelmes hivatal. Felelősség és versenyképes munka — Márai szerint — nem volt a kenyere. Legfőbb bűne: nem teremtette meg az egységes nemzetet. Hamis jelszavakkal próbált társadalmat és államot formálni. Nem dolgozott benne a „felelős nemzeti lelkiismeret”. Márai, a polgár, sokkal tisztábban látta a középosztályt, mint a népet, a parasztság és munkásság tömegét. Igazabb ítéletet mond róla, s tisztábban beszél a jövőjéről: egységesen elhibázott magatartásának kollektív bukás lesz a vége. Megszűnik a kereszténynek nevezett kurzus, eltűnik a „keresztény magyar úriember” típusa. „Kereszténység, mondták, — és szakszerű képzettség nélkül igényelt iparigazolványt értettek alatta. Kereszténység, mondták és minden szabad gondolat, egyéni vélemény megfélemlítését értették alatta. Keresztény ember vagyok, mondták gőgösen és a markukat tartották.”9 Ilyen látással miért nem kereste a kapcsolatot és a megértést a paraszti rétegekkel? Polgári mivolta állította szembe a parasztsággal, s tette a népi irodalom ellefelévé, és polgári tisztánlátása ítélte el a középosztály nem polgári, kevert és korrupt életét. De a Márai-féle polgárság álig volt tényező Magyarországon, valahol viszont meg kellett volna vetnie a lábát, ahogy a népi írók próbálkoztak vele. Budapesten, akarata ellenére, elefántcsonttoronyba szorult, csak az emigrációban tárulkozott ki előtte a nagyvilág, s ő az emberiség számára. Magyarságszemlélete, mégha igaz volna is, akkor se volna megoldás a történelemben; szembe kell szállni vele: „A magyar anyag ernyedt; urak és cselédek mellett elhatalmasodott a sváb és a zsidó; most árad a szlávság szívós-feminin ereje felénk és közöttünk; s az anyag, amely felelni kénytelen e hívásra, nem ellenálló. Dózsa György sikertelenségével nem lehet mindent megmagyarázni. Máshol is voltak feudális urak, kiskirályok, nagybirtok, hűbériség, jobbágyság, s mindenütt likvidálni tudta a nép az erőket: erőszakkal, vagy szívós, évszázados akarattal. Nincs kifogás: minden nép felelős a sorsáért.”10 Ezt a felelősséget vállalta a népi irodalom, s minden háborgása ellenére ennek a támogatását adta fel Márai. Magánhumanizmusa érdekében hátat fordított a parasztságnak. Tökéleteset alkotni ott is lehetett volna, könnyebben, mint a félig légüres térben. * Márai a középosztályt nem elszigetelten nézte, a nácizmushoz fűződő viszonya volt a legfontosabb mérték a kezében. Ítélete szerint és a valóságban is itt bukott meg véglegesen ez a hibrid csoport: jobboldali volt és imádta a németeket, könnyen 1033
