Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
gyünk, szükség van ránk otthon! Nem tárgyalunk az oláhokkal, bármit ígérnek, nem tartják meg. A hírek—rémhírek terjedtek, az emberek nem tudták mihez tartani magukat. Április 25-én délelőttre Demecserbe Kratochwill ezredes összehívta az elérhető tiszteket s így szólt hozzájuk: — Urak! Nagyon jól tudjátok, nem vagyok a szavak embere s azt is tudom, a csapatok körében egymásnak ellentmondó hírek keringenek hadosztályunk sorsa tekintetében. Mindnyájunk sorsáról s a haza jövőjéről van szó, ezért szűkebb törzsemmel egyezőleg a következő döntésre határoztam el magamat: harcunkat megszakítjuk1 A következő parancsot küldöm a dandárokhoz, zászlóaljakhoz, századokhoz, mind a tisztek, altisztek, mind a legénység számára: „A román királyi csapatok parancsnoksága a Székely Hadosztálynak a következő ajánlatot tette: »A román királyi hadsereg nem tekinti a Székely Hadosztály csapatait se bolseviki, se vörös, sem kommunista csapatoknak. Tudja azt, hogy a vörös csapatok ellenséges érzülettel vannak a Székely Hadosztály csapatai iránt. Ennél fogva a román királyi hadsereg megszünteti az ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverszünetre. Jelzi egyúttal, hogy az entente csapatok, tehát a román királyi csapatok is azért támadnak, mert a kommunizmus letörésére egész Magyarországot meg akarják szállani, és erre a célra minden oldalon nagy erőket összpontosítanak. Debrecen már két nap óta román és francia csapatok által van megszállva és az entente csapatok már Nyíregyháza közelében állanak « Ti székelyek és erdélyi magyarok hónapok óta hősiesen és becsülettel harcoltatok a legnehezebb viszonyok között Erdélyért, a szép Székelyföldért. Most 10 nap óta egyedül ti védtétek Magyarországot az entente csapatokkal szemben. Nagyhangú ígéretekkel biztatott bennünket a jelenlegi kormány a harcra, segítséget erős vörös csapatokban is ígérve Erdély fölszabadítására. A kormány azonban semmiféle ígéretet be nem tartott. Ti sem ruhát, sem fölszerelést nem kaptatok. Azok az úgynevezett segítő vörös csapatok, ahelyett, hogy hálásan elismerték volna hónapok óta tartó nehéz küzdelmeinket, és segítségre siettek volna, ellenséges érzülettel viseltetnek irántatok. Hogy hogyan dolgoztatok és viselkedetetek ti, ezt ti magatok tudjátok a legjobban. A Székely Hadosztály részére biztosított élelmiszer-vonatokat a vöröskatonák kirabolták, éppúgy a 21. székely csoport gazdasági hivatalát, pénzzel és élelmezési cikkekkel együtt. Azon pénz és élelmiszert rabolták el, amely a székely katonák részére volt szánva. A hős székely sebesülteket bántalmazták, titeket kigúnyoltak, tisztjeiteket megalázták, vádakkal illettek benneteket, géppuskákkal támadták meg a székely katonákat. Rosszabbul viselkedtek veletek szemben, mint az eddig harcban volt ellenségeitek. Ti haza akartok menni, mivel a kevés számban beérkezett vörös csapatok az ellenség elől gyáváin, rabló módra megfutamodtak — ti egyedül harcoltatok többszörös túlerővel szemben és az idővel küzdve eredmény nélkül elvérezve, a derék, becsületes tisztességes székely és erdélyi magyar kimerültén és fáradtan mindennémű segítség nélkül, ruha nélkül, fázva áll szemben a túlerővel. Az ellenség túlereje ajánlatot tesz nektek, hogy életetek biztonságban lesz, pénzetek, magánvagyonotok épségben marad és békésen visszatérhettek lakóhelyeitekre. Erdélyországba, vagy az entente hatalmak által megszállt területekre, de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le. 212
