Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
takat együttesen írásba foglalták. A tábornok a teljes szöveget szikratávíró útján leadta Konstantinápolyba és Párizsba. A katonai teendőkre vonatkozó szöveget április 8-án adta át Thuróczynak a tábornok. Megállapodásuk értelmében a Székely Hadosztálynak előbb a Tiszáig terjedő vonalat kellett elfoglalnia és ennek megtörténtét Aradon jelenteni repülőgéppel. Erre a franciák a Tiszától keletre azonnal megkezdik az előnyomulást, hogy a Székely Hadosztállyal, annak hátában megteremtsék az összeköttetést. A Tiszától keletre fekvő területet a franciák szállják meg, hogy a Székely Hadosztály a Budapest elleni hadműveletekre legyen felhasználható. A franciák a székelyek további előnyomulását monitorokkal, repülőgépekkel, szükség esetén tüzérséggel támogatják s az előre haladó zászlóaljakat — biztosításul — nyomon követik. Gondrecourt felvette a kapcsolatot Prezán tábornokkal, s vele megállapodott, hogy a következő hetekben teljes fegyverszünettel segítik a bolsevista-ellenes katonai műveletek sikerét. Tehát, hogy nem fogják hátbatámadni a Budapest ellen induló székely hadosztályt. A követek útja a megállapodás rögzítése után — a feljegyzések egy-egy példányát ki-ki magához vette —, elvált. Bőhm, akinek rokonsága maradt Kolozsvárt, kerülővel akart Nagyváradon át Debrecenbe jutni. Thuróczy a Kétegyháza—Békéscsaba utat választotta visszafelé is. Ö járt jobban. Bántatlanul visszaérkezett Szatmárra. Bőhmöt azonban a románok, mint kémgyanúsat lefogták, kivallatták, megverték, feljegyzéseit elkobozták s csak hetek múlva, a franciák közbenjárására engedték el. (Másfél év múlva, amikor sógorának, Moldván Györgynek Vízaknán felidézte emlékeit ezekről a napokról, Thuróczy azt mondta: — Kedves sógor, meggyőződésem, hogy utazásainkkal akkor sokkal több szolgálatot tettünk az egyébként sem gyatra román hírszerzésnek, mint tíz—húsz vakmerő felderítőjük. Terveinkről, szándékainkról, helyzetünkről mindkét követségtől csaknem mindent megtudhattak, mert a franciák is mindenről tudatták őket, s a Vörös Hadsereg füleibe is eljutott a nagy terv. Ezt .abból is érezhettük, hogy a viszony köztünk s a vörösök között eddig kellemetlen volt, ezután életveszélyesen ellenségessé vált: szállítmányainkat elszedték, a lőszerutánpótlás megszűnt, ellátmányunk is teljesen megszakadt. Kisebb egységeinket útón-útfélen elfogták, bántalmazták, szidalmazták, s előfordultak helyszíni felkonco- lások is.) És elkövetkezett a román offenzíva megújulása — a franciáknak tett ígéretüket nem tartották meg. Emiatt nem tudták repülővel jelezni a kitűzött hadicélt, hogy a franciák megindulhassanak északra a Tisza felé. A román offenzíva tizedik napjain a román hadosztályok s a Vörös Hadsereg valósággal közrefogták a Székely Hadosztályt. Valamikor április 24-én az első székely dandár egyik százada egy román osztály vonatát, főzőkondérostul, irodástul elfogván olyan iratokra bukkant, amelyekről bűzlött, hogy a dandárparancsnokság érdeklődését fölkelthetik. Persze csupa román szöveg, melyet Hautzinger Gusztáv a maga csekély román tudásával csak felületesen böngészhetett át. De volt ott egy hadseregparancs, Prezán tábornok gépiratos aláírásával, mely a „székely” nevet is tartalmazta. — Csongor kérlek — mondta a dandár vezérkari főnöke — légyszíves ezt az iratot nekünk szószerint fordítsad le. 210
