Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
ció ellen. Csongor személy szerint hazaárulással vádolta Ödönt, sógorbácsiját. Még Hautziinger Gusztáv is úgy vélte, hátukban a románokkal (esetleg a franciákkal) nem hajthatnak végre „áruló” hadmenetet Budapest ellen. Éjféltájt a tisztek egyhangúlag a terv ellen szavaztak. A két ezredes magára maradt. Kratochwillt azonban dacra sarkallta a kudarc, társával még aznap átkocsizott Debrecenbe, hogy ott tanácskozzék a még mindig létező Székely Nemzeti Tanács képviselőivel, s az ott immár csaknem feladat és hatalom nélkül lézengő katonai tanács tisztjeivel. A helyzetet — tapasztalva, tanulva a szatmárnémeti gyűlés ellenállásából, — úgy adták elő, elhallgatva a hadosztály tisztikarának döntését, mintha egyéb megoldás nem volna. Ebben a magyar Vörös Hadsereg harcértékének lebecsülése is bennefoglaltatott. Itt március 30-án is egyhangú döntés született: hadiköveteket kell küldeni a románokhoz s a franciákhoz. A románokhoz induló követséget Thuróczy ezredes elhárította magától, de másnap vállalkozott, hogy egy vezérkari százados kíséretében Aradra utazzék a francia parancsnokságra. Egy dr. Kiss Károly nevű tartalékos főhadnagy vállalta, hogy fölkeresi Prezán tábornokot a romáin hadsereg főparancsnokát, hogy Kratochwill ajánlatának megnyerje őt. Részlet jelentéséből: „A debreceni Székely Nemzeti Tanácsnak a Székely Hadosztály par.-sággal közösen történt megbízatása folytán, f. évi március hó 31-ón Debrecenből parlamenterként küldettem ki azzal a megbízatással, hogy az erdélyi román kormányzótanácsnak (Consiliul Dirigent) és' az erdélyi hadsereg főparancsnokának jelentsem ki, hogy a székely csapatok a magyarországi bolsevista események dacára sem kommunisták, sem bolsevisták, sőt csak nem is szocialisták. Egyedüli vágyuk, hogy mint szabad székelyek Erdélybe visszakerülhessenek. Ezért, s nem a bolsevista eszmékért állják a frontot. Április hó 1-én jelentkeztem .a Csúcsánál állomásozó 10. román gyalogezrednél s ott másnap Bunea generális úr vette át Viasban megbízatásom tárgyát. Minthogy megbízóim a bolsevista terror miatt szükséges igazolványokkal el nem láthattak, érdemleges választ nem kaptam, de a román par.-ság kijelentette, hogy memorandumom illetékes tényezők tudomására jutott. Miután április 8-án a debreceni székely Nemzeti Tanácsnak küldetésemről beszámoltam, e hó 12-én vonultam be Szatmárra a hadosztályparancsnoksághoz, hol jelentésem megtétele után a hadosztálytörzshöz osztattam be.” Thuróczy ezredes Böhm Rezső vezérkari századossal április elsején kelt útra. Békéscsabán át közelítették meg Aradot. A Békéscsabán állomásozó 6. hadosztály politikai tisztje nagyon nehezen hitte el, hogy utazásuk célja a francia csapatok viszonyainak kikémlelése. A Nádor Szállóban éjszakáztak, szinte védőőrizetben. Poggyászuk nem lévén, a hajnali órán kiosantak a szálló hátsó kapuján a pályaudvarra, s egy futárvonattal eljutottak Kétegyházára. Onnan aztán egy parasztszekeret bérelve urasam behajtattak Aradra. Nehézségek, némi lappangás után, 5-én jutottak be a francia városparancsnokhoz, Gondrecourt tábornokhoz, ahol egymás szavába vágva (minthogy Bőhm Rezső jobban tudott franciául) s akaratlanul egymásra licitálva adták elő Kratochwill és Nagy Vince tervét. A bolsevizmus elleni katonai akció részleteit négy, többórás ülésen beszélték meg Gondrecourt generálissal (akinek egyre jobban tetszett a manőver terve) és szárnysegédével Saint-Laumer századossal. ö pontról-pontra jegyezte a megállapodás részleteit. A szóbelileg előadot209
