Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
CSERES TIBOR A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa* 1919. JANUÁR — SZEPTEMBER A székely hadosztály létszáma a szakadás előtt 9587 fő volt, ebből 649 tiszt. Alakulatok szerint: négy és fél önálló gyalogzászlóalj, a 21. székely gyalogezred 3 zászlóaljjal, a 24. székely gyalogezred 2 zászlóaljjal, a 32. székely vadászezred 2 zászlóaljjal, a 12. szatmári gyalagezred, portyázó különítmény 3 zászlóaljjal. Az 1. székely huszárosztály 1 lovasszázaddal. A tüzérség 16 ütegből állt: az 1. székely tábori tüzérezred 3 ütege, az 1. székely nehéztüzér- ezred 4 ütege, az 1. székely hegyi tüzérosztály 2 ütege, az 1. székely csoport tüzérosztály 2 ütege, a 21. székely csoport tüzérosztály 1 üteggel, a 13. székely csoport tüzérosztály ugyancsak 1 üteggel. A 132-es tüzérek 3 üteggel. Volt egy repülőosztályuk is. A székely hadosztály 150 kilométeres fronton Vaskoh—Belényes—Csúcsa —Szilágysomlyó—Tasnád—Szinérváralj a—Téoső—Máramarossziget között szállt szembe a megszálló román csapatokkal és február közepére sikerült megállítania azokat. Thuróczy Ödön ezredes a hadosztályparancsnokság törzsében tevékenykedett, nehéz órákban Kratochwill Károly jobbkezeként, nemcsak stratégiai döntésekben mutatott irányt. Moldován Csongor, mint harcedzett tüzérparancsnok mindenkor a nehéztüzérek négy ütegének tüzét vezette, de az ő árnyékába húzódott a 21-es tüzérosztály maradék ütege is. December végén Kolozsvárra érkezett Berthelot francia tábornok a románok nagy barátja, akit ezúttal a magyarok is bizonyos reverendával fogadtak, Komán kísérete s a Kolozsvárra tóduló románok annyira közrefogták, hogy Apáthy István professzornak a főkormánybiztosnak csak némileg erőszakos fellépéssel sikerült őt megközelítenie, holott Berthelot-nak egyenest őt kellett volna keresnie a két nép között egyre hevesedő viszály mérséklése, esetleg kiküszöbölése végett. Végül mégis sikerült annyi időt tölteniük egymással, hogy a tényleges hadihelyzet figyelembevételével egy újabb demarkációs vonalat állapítottak meg, mely Nagybányán, Kolozsváron és Déván át húzódik, egy 15 kilométeres sávot a szembenálló felek között szabadon hagyva. A magyar katonai hatóságoknak azonban Kolozsvárt elhagyva Bánffyhunyadra kellett távozniok. A románok azonban — s ezt a magyar katonai hatóságok még mindig nem tekintették természetesnek — ezt a szerződést nem tartották meg s Berthelot távozása után folytatták előnyomulásukat Zsibó, Zilah, Szatmárnémeti, Máramarossziget irányába. A székelyek, akik ezekben az órákban Nagyváradon * Fejezet a szerző Vízaknai csaták című regényéből. 195
