Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Tomas Venclova: Gettó, A félsziget fölött..., Vers a szerelemről, "Írj verset a madarakkal folytatott beszélgetésről", Tekinteted kibontja a szobát, Nel mezzo del cammin di nostra vita, East Rock (versek) (Halasi Zoltán fordításai)

Nel mezzo del cammin di nostra vita

A század közepe végül elért.

Éltem, bár nem mint kit életre szántak. A halál lakta be nagyobb felét Otthonomnak, mint állandó családtag. Én szelídítgettem e dúvadat.

Ne bánts, kértem, ha létem ingerelte.

S oly szép volt városom, s a virradat: Tán legszebb Kelet-Európa-szerte.

Itt, hol a vas csak idejére vár,

És nádas susog, korhadoz a ködben,

Van kő, bokszer, mozdony, sötét batár, Benzin is akad, persze jobb esetben. Halálban szunytam, ittam, ettem én.

És felruháztam céllal, értelemmel;

Néha már ott se volt. Hiú remény.

A halált nem szokhatja meg az ember.

Kulcsra zártam a folyosót. A szív Iszonyút dobbant, reccsentek a bordák. Igaz, az állam-elvek itt a hív,

Véletlen halált szintén szavatolták.

Világítótorony, alig dereng.

A tengernél két sziklaóriás.

Kis sziget úszik az öböl ölén,

A virradattal hasztalan dacol.

Távolodik; csónak lesz messziről,

Aztán csak meggymag. Felhők gyolcsain Szivárog át az ég. Radar suhint,

Ütése a föld tengelyére hull.

Nincs út tovább, se visszavonulás.

Űrt nyit a tér a hegy szoros mögött.

Fák nyájait gördíti le a part. Szél-koporsóban ringnak levelek.

Konsztantyin Bogatirjov emlékének

East Rock