Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)
Ennyi volt a percnyi előkészület, s mikor az asszony érezte, hogy szándéka viszonzásra talál, ajkuk szétválása nélkül megszabadult szoknyájától és alsó fehér,neműjétől. De már akikor a heverő mellett álltak. Az asszony most már nem adott parancsot, de mozdulatait követni kellett: hirtelen letérdepelt s lekönyökölt a heverőre. A megtérülés látványa parancs volt a férfiösztömnek. A krajovai kaland óta Csongor erősen megtartóztatta magát. Most percek alatt célt ért hevülete. Érezte ezt az asszony és súgta: — Ne távozzál tőlem! Tudom, hogy szeretsz ! És csakugyan abban a pillanatban nagyon szerette Csongor ezt a váratlan asszonyt s megújuló mély sóhajaiból tudta, az asszony is nagyon szereti most őt, még egy kis sikolyt is megkockáztatva. Búcsúzáskoir az aisszany azt mondta: — Nem kérdezem, s ne is mondd meg a nevedet. A ló jóllakottan kapaszkodott fel a 131-es magaslatra. A lovas azt gondolta: vajon visszajöhetek-e még a Benedek-tanyára? Ö sem tudott ennél többet. Odafönt a vezérkari főnök már egyedül állt. — Igyekeznünk kell pajtás — mondta — a csapatok parancsra várnak. * Március 1-jén és 2-án a székely hadosztály zászlóavatási ünnepséget rendezett Szatmárnémetiben. Ezen résztvett Károlyi Mihály a köztársaság ideiglenes elnöke és Nagy Vince. Mindketten feleségestül. De ott volt Bőhm Vilmos hadügyminiszter és Pogány József is a katonatanácsok országos elnöke, valamint Stromfeld Aurél a hadügyminisztérium hadműveleti főcsoportjának elnöke A népes és tekintélyes küldöttséget valószínűleg Nagy Vince győzte meg, hogy érdemes az utazás fáradalmait elviselni — ő szatmárnémeti származású volt s ott is tartotta állandó lakását. A vendégeket parancsnoka nevében Thuróczy Ödön ezredes (Moldován György sógora) fogadta, de idejében megérkezett Debrecenből Kratochwill Károly ezredes, a hadosztály parancsnoka is. A pályaudvarról lovasbandérium követte a vendégek hintáit. Károlyit őszinte nagy éljenzéssel kísérte az út mellett felsorakozó, érdeklődő közönség, hintója elé sokhelyt virágot szórtak. Délelőtt 11 órakor a főtéren nagygyűlést tartottak, a munkásdalárda a Marseillaise-t és a Himnuszt énekelte. A köszöntő beszédek után Károlyi ezeket mondta: „Bennem él a hit és remény, hogy Európa areopágja előtt meg fogjuk menteni Magyarországot. Magyarország feldarabolásába mi soha-soha belenyugodni nem fogunk. Hallja meg szavunkat és értse meg az egész világ: nem lehet egy nemzetet elpusztítani, melynek más célja nincs, mint polgárainak egyforma jogot, szociális tartalommal telített intézményeket biztosítani. De értse meg a világ azt is, hogyha a párisi békekonferencia, a wilsoni elvek, a népek önrendelkezési joga és a megegyezéses béka ellen és Magyarország feldarabolása mellett döntene, akkor mi a végszükség esetében még fegyverrel is felszabadítjuk ezt az országot!” Szemlét tartva a felsorakozott székely zászlóaljak előtt, még így beszélt: ,,Ha a wilsoni eszmék nem válnának valóra, ha a megegyezéses béke, az önrendelkezési jog eszméit meghazudtolják és olyan békét akarnak velünk alá202
