Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 9. szám - Bándi Gábor: A mulandóság szobrai

megszegve mindig tovább csiszoltak az emberek, akik igazából maguk is jelek, az örök múlandóság és folyamatosság mindig élő szobrai. A. jel marad tehát számomra az 'egyik meghatározó memento Kunt Ernő képeiből, amely ember és tárgy egyaránt.

Az újragondolt élet a másik figyelmeztető, amely bár csak néhány évtizedig a miénk, ezer halálon át válik folyamatossá. Marguerite Youroenar francia írónő a közel kétezer téve élt Hadrianus császár szájába adta azt a néhány mondatot, amely időtlen igazságnak is felfogható az élet és halál közös természetéről. Az agg császár utódának üzent, iha akarjuk valamennyiünknek: „Lei- kecske, te lengeteg, ingatag, testem vendége, útitárs, sápatag, sivatag, hallgatag helyekre visz most az utad, játékaidnak vége már ... Egy pillanatig nézzük még együtt az ismerős partokat, a tárgyakat, 'amelyeket bizonnyal nem látunk többé ... 'Próbáljunk nyitott szemmel átlépni a halálba ..

Ne feledjük, a nyitott szem az értelmes életet jelképezi, s csak ez a fajta élet kaphat munkában, hitben, szerelemben és elmúlásban megbecsülést, jelet utódainktól. Ez válhat jövendő szokásaink alappillérévé is, amelyekre ugyanúgy nincsenek évszázados garanciák.