Életünk, 1985 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 8. szám - Tandori Dezső: A levél címzettje ismeretlen (próza)

TANDORI DEZSŐ

A levelezés címzettje ismeretlen

.... Talán azért, mert amit két ember elfogadott, az már valamiképpen ,,megmér etett”. Azt már öt, tíz vagy száz is elfogadhatja talán . . . Hiszen két ember is olyan mérhetetlenül távol áll egymástól . . .

Pilinszky János

... Az az izgatott fogolytranszport itt az allééban előttem, most megint felkapta magát és tova sodródott előre. Egy stációt futottak, megállották. A levelek reszketve várják sorsukat. Suhintás hallatszik és . . . megfutamodnak, olyan irammal mintha el akarnának abban a pillanatban a világról tűnni.

Szép Ernő

Csak a fönti tér érdekli, hirtelen csak az, pár napja, vszí-vi, cs-vszi-csii, vcsi, szí- szí-vcsi, csi-stb., az asztal kereszt deszka jára se jön, magánzó cinke ő most pontosan, megunta ezeket a dolgokat talán, meg a Mónes Tóni leveleit, az apukáját, aki küldözgette néki őket; velük kiaiiztük be Icsdcsit egy darabig, aztán a színes dobókockákkal, a toll sárga és fehér kupakjával, ráihajoltam a kalitkára, vagy Másikunk ráhajolt, és ő lejött, azért, hogy bemenjen végül, de mégsem egészen azért, hogy bemenjen, csak végül azért mégis, így aztán bement végül. Eddig még minden nap. Be fog menni ma is, ha véget ér a röpfél- órája itt velem, s bejön még Másikunk is, aki iránt ő most jobban érdeklődik, mert rám unt egyet; és mire ezt leírom, a lábamnál sulhanás van, és ő ott ül az asztal keresztdeszkáján lenn; mire ezt viszontlátom, hogy közben már nincs is ott, hanem a hátamon kapaszkodik, ismét fönn van magasában, mire ezt leírom. Nézzük a sühanást; bizonyosan nem ilyesmi, de:

683