Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 4. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

volt, a második és a harmadik Vidos Zsigmond már ezt lakta. Nem palotában éltek. Ezt a kiugró traktust, amiben lakom, később toldották hozzá.

— Megnézhetném a régi szobákat?

— Jaj, ne nagyon nézze! — de azért beenged. A stukkós mennyezet egyik fele leomlott.

— Szörnyű állapot! — mondja. — Hogyan tudnám az én kis pénzemből megcsináltatni? Hát ez van. Jaj, micsoda rendetlenség! Micsoda műemlék! Itt született a negyvennyolcas Vidos József. Ne gondolja, hogy olyan úriasan éltek. Csak különleges alkalommal fogtak be a hintóba, lakodalomra; akkor díszmagyariba öltöztek. Az Ostftfy Éva esküvőjén ugye, akkor is díszmagyar illett, és nem találták a szekrénykulcsot. Micsoda ijedtség lett! Mit gondol, honnan került elő? A paplanból!

— Evangélikusok voltak.

— Csak az egyik ág, a gazdagabbak. Nekik se volt többjük kiiencszáz holdnál. A katolikus Vidosról azt terjesztették, ő miniden cigánygyereknek a keresztapja, pedig csak egynek. A Radó Som jenben, a környék leggazdagabb- ja is csak kétezer holdas.

— És a Münnidh, ott a nagy Vidos-kastély mellett?

— A Münnidh úgy jött ide. A Vidoséktól vette meg a kastélyt.

— És a Sötmjéni Berzsenyi család hogyan rokona a költőnek?

— Távolról. Nem tudom pontosan, de nagyon távolról. Nézze, itt mindenki valahogyan rokon volt, Ostflfy, Vidos, Berzsenyi — isten tudja, hányadik unokatestvérek vagy komák, barátok, satöbbi. Jaj, még süteménnyel sem tudtam megkínálni!

Kikísért a kapuig, virágait simogatta, kihúzott egy-egy gazt a tövek alól marasztalásból vagy megszokásból? Csak a Gizi néni tudja. Télre majd Pestre költözik frissen andolált hajjal, mikor északról meg az erdőkből jönnek a cinegék, süvöltők, varjak, s tartályosán kúszik feléjük a macska.

Miként Edtvi Illés Bál írta, Vidos József 1849. augusztus 3-án kolerában meghalt a Kemenesalján. Segesvárnál Petőfi már öt napja halott. Erdélyben az 'orosz oári seregek, a Dunántúlon az osztrákok. Vidos pusztulása után egy héttel Görgey tábornok Világosnál leteszi a fegyvert. A Szabadságharc elbukott. Ketyeg az idő az aradi Vértanúk felé. Miikor fölakasztják a tizenhárom tábornokot, s a Tekintetes Űr rokonát, Berzsenyi Lénárdot kegyelmezve tizen- nyoloévi várfogságra ítélik. Az Űr fiát, Barkast, a somogyi alispánt a pesti Neugebáudebe zárják. A Kemenesalján egy honvédnek öltözött spion szedeti össze az igazi honvédeket.

„Bosszúságomra az első káplárnak neve Illési, csak egy betű különbséggel, hogy nem nevemet viselte. Ez az ember, ki születésre nézve alföldi magyar, különös szenvedélyt ápolt a honvédek összefogásában és elhajlásában — mint egy második Saulus, — őket négerekként láncra fűzte. Naponként ki-kicsapott falukra és mindenkor hozott magával Cellbe egy-két honvéd rabot. Eljárásában az ármányos oly fortéllyal élt, hogy úton-útfélen, korcsmákon, piacokon a nép közé vegyült, véle bizalmas beszédbe bocsátkozott, sőt út mentében a mezőn a munkásokhoz is társult, a férjfiakat dohánnyal (kínálta, velők per bátyám- uram, nénérrvasszony szólt, nekik hízelgett, hálálkodott, önmagát is Világos- várról menekült honvédnek adván ki, áldotta az Istent, hogy az orosz kezeiből szerencsésen kiszabadulhatott, tudakozódott a helybeli honvéd pajtások után, hogy hát azok szegények haza vergődtdk-e már, s több effífléle. Mikor aztán he304