Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat III.)

hogy a faliképek tovább romlottak s így számolni kellett a feltárás utón olyan mér­vű kiegészítéssel, almit jelenlegi gyakorlatunk nem engedne meg. De hiányzott a megfelelő hitel is. A székesfehérvári kőtár nagyjából úgy áll, ahogy eredetileg is felállították, egy copf oszlopfőt kellett eltávolítani s nem volt alkalmas a továbbfejlesztésre, hiszen a középkori anyag java kitöltötte az egészet. Egy alkalommal tettünk kísérletet, hogy az ercsi monostoriból származó köveket ott elhelyezzük. Az északnyugati sarokban ez Szakái Ernőnek sikerült is, de az eset számomra a Szent István koporsó fedél- töredékeinek feltalálása miatt emlékezetes. 1962 őszén kértem Szakái Ernőt, vizsgálja meg, miként lehetne az ercsi mo­nostor köveit a fehérvári kőtárban elhelyezni. Nem voltam jelen, de kísérői el­mondták, hogy néhányszor végigsétált a kőtárban, nézegette a köveket, majd ki­emelt egyet, melyet én a rendezéskor XIV. századinak véltem, s a Szent István szarkofágja sarkára helyezte. Odaillett s egy letörött alkrotenioniból származott, rajta egy eléggé kezdetlegesen faragott kereszt 'és liliom (palmetta) volt látható. (Elő­re kellett volna bocsátanom, ekkor már Nagy Emese kimutatta, hogy királyunk kő- koporsóját római szarkofágból faragták át, úgyhogy a felirat betűinek nyomát még ma is észlelhetjük.) Szakái azonban nem nyugodott, újra átvizsgálta a köveket s egy újabb dara­bot, amelyen rongált szalagfonat s egy madár (?) volt látható, elhelyezett a szarko­fág hosszoldalán. (Ez alkalommal nem vallottam szégyent, a követ XI. századiként állítottam ki, de fejjel lefelé.) Ezt a kis történetet azért illesztettem 'be ide a szé­kesfehérvári kőtárról írva, hogy jelezzem — amire még sor fog kerülni —, milyen nagy mértékben érzékelte a követ Szálkái Ernő. Az azonos textúra, az ülesztéses horony azonnal felhívta figyelmét a kövek eredetére és egykori elhelyezésére. A székesfehérvári romkert is elkészült 1938 augusztusára, noha Gerevich ag­gódott, hogy a kőtár felállítása késik s ezért odafcüldte Szentiványi Gyulát fiával együtt segíteni. Szerencsére a rendezés munkájába nem szóltak bele, de a kövek megtisztítását, főként a vöröstmárvány sírkő töredékeknek olajos átitatással való konzerválással nagyon sokat segítettek. A megnyitás országos ünnepségén megjelent Horthy Miklós is feleségével. Én szabadon mozogtam, de a menyasszonyomat, akit magammal vittem, bezárták az őr számára épített helyiségbe. Mégis az ő segítsé­gével írhatom le: a főiméltóságú asszony hímzésekkel sűrűn rakott lila selyem dísz­magyart viselt. A Szent István év alkalmával Madarassy Walter szép emlékérmét kaptam a munkáért. 1198

Next

/
Oldalképek
Tartalom