Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 10. szám - Dercsényi Dezső: Műemlékvédelmünk megújhodása (emlékirat II.)

teni. Addig is tilos harangozni — adták ki az utasítást. Lux megvizsgálta a tornyot s megállapította, bár sérült, állapota korántsem ilyen veszélyes. Amikor ezt közölte a kecskemétiekkel, azok hitetlenkedve hallgatták és valami bizonyítékot kértek.

— Húzzák meg az összes harangot, én odaállok a torony alá!

Tény, hogy a templomot helyreállította és a tornyot nem kellett újjáépíteni.

Számos esetben személyesen győződtem meg gyakorlati statikai tudásáról, amit azért értékelek oly sokra, mert a műemlékvédelemben az eredeti állag megmentésének — függetlenül a költségektől — természetesen óriási jelentősége van. A statikust azért még talán sohasem vonták felelősségre, mert valamit lebontatott, de azért már gyakorta, ha valami összeomlott. Ez a probléma különösen a II. világháború után vált akuttá. Néhány eset ezekből.

A pesti belvárosi templom is szenvedett a háború, főként a bombázások miatt. Mikor a szakértők megvizsgálták, megállapították, hogy a szentélykörüljáró egyik pillére megsérült, életveszélyes. Máig előttem van a jelenet, amikor a helyszínen a szakértő előadta véleményét és amikor kijelentette, hogy ebben a pillérben 3 gamma van, úgy lépett el onnan, mint aki azonnali összeomlástól tart.

Meg kell vallanom, előttem elsötétült a világ arra a gondolatra, hogy a szép gótikus szentélyt helyre kell állítani. Ki fogja ezt végrehajtani? Nem utolsósorban fizetni? A főváros mint kegyúr akkor már bizonyára nem.

Lux szerint a pilláét mag lehet erősíteni oly módon, hogy rajta helyezzük el a harmincas évek helyreállítása során előkerült gótikus szentségházat, amely töredékes volta ellenére egyedülálló volt a magyar anyagban: XV. századi freskók díszítették. A merész javaslat általános riadalmat keltett, felelősséget emlegettek, mely a bekövetkező szerencsétlenség esetén terheli a javaslattevőt. A pillér megerősítését Lux Kálmán a szentségház töredékeinek elhelyezésével végrehajtotta.

Kevésbé volt lényeges — legalábbis úgy vélem — a soproni Káptalan-terem esete. A XIV. században épült kolostor legdíszesebb termének helyreállítását azért javasoltam, mert meggyőződésem volt, aránylag kis költséggel különleges értéket kapunk. A két pillérrel három hajóra osztott belső teret freskódísz mellett a konzolokon és a pillérfőkön remek faragványok díszítették. A két karcsú pillér egyike a XVIII. század végén megrepedt, amikor a kolostor második emeletét fölé építették. Vastag, durva köpenybe foglalták a pilléreket s ez természetesen az egész belső térhatást tönkretette. A bencések már lomtárnak használták, a nép Móric-kápolnának nevezte állítólag azért, amiért Sopronban az elhanyagolt, rendetlen udvart is Móric-udvarnak hívták.

A terem helyreállításának statikáját Folly Róbert készítette. Lényegileg azt javasolta, le kell bontani a második emelet terhelő falait, új vasbeton födémet építve, a Káptalan-terem felett minden terhet kiváltani. Ez a munka Tompos Ernő gondos helyszíni művezetésével el is készült, utána visszaállította az első padlószintet, de munka közben megindultak a folyosóra néző falak. A soproni építő vállalat azonnal befalaztatta az itt nyíló ablakokat (sajnos, ma is be vannak falazva) és közölte, hogy munkásai nem hajlandók végrehajtani a pillérek tervezett kiszabadítását.

Az volt az elképzelés, hogy a pillérfő fölött ún. kalodába fogják a boltozatot, lényegében ideiglenesen kiváltják a pillért, amíg Szakái Ernő a műhelyében kifaragott két pillérdarabbal kicseréli a sérülteket.

Lux Kálmánt hívtam segítségül, aki kijelentette, teljesen megérti a munkások aggodalmát, de ezen csak úgy lehet segíteni, ha mi ketten odaállunk a pillérek mellé, akkor majd a munkások is mernek dolgozni. Így is történt, de amikor a köpenyt eltávolították, kiderült, a pillér úgy tört el, ahogy az a „nagy könyvben meg van írva”, finom testén haránt irányú törés futott keresztül. Én elszívtam vagy egy doboz cigarettát, míg Szakái Ernő és kőfaragói kicserélték a pillérdobot, eltávolították a fa kalodát és feltárult az eredeti gótikus tér pompás szépsége.

— Nem is volt veszélytelen játék — jegyezte meg Lux Kálmán, amint vacsorázni ballagtunk.

Lényegileg hasonló módszert alkalmazott a soproni Szent György utca 7. sz. ház1081