Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 8. szám - Gyurácz Ferenc: Veres Péter nemzetszemléletének elemei az ötvenes években írt munkáiban (tanulmány)
„kapitalista forgószél” idesodorta sláger- és kabaréfelszínességgel szemben a kultúra szervességét, autenticitását, magyarságát biztosító hagyományokat, a népköltészetet, néptáncot, népzenét, a magyar irodalom klasszikusait és a külföldi műveltség hitelesen nívós elemeit tkívánta előtérbe állítani, ezek háttérbe szorításán háborodik föl, ezek terjedését, terjesztésük megfelelő módozatait vizsgálja számos írásában. Meglehet, türelmetlenségét túlzottnak találhatjuk, ha pl. Rátonyií, sőt, La- táblrt állítja pellengérre a rothadás-kultúra képviselőiéként, vtagy ha a jazzt „az angolszász kultórdimiperializmus... macsárvirágá”-nak nevezi, de hozzá kell tennünk, hogy a megoldás eszközének soha nem a hatósági elnyomást tartja, mint ahogy a népi kultúra terjesztését sem erőszakosan képzeli el: „ ... a világért sem szabad erőltetni a népdalt és a népi táncot. De elnyomni, lebecsülni sem engedhetjük.’^ Annál inkább sem, mert az idegen kultúrszemét helyzete sok szempontból előnyösebb, nemcsak a magyar népi kultúra, hanem a hazad gyökerű álművészet helyzeténél is: „minden nemzetnek jobban tetszik a másik nemzet sematizmusa, sőt nem is mindig ismeri fel első látásra sem azt, hogy mi ott a sematizmus, sem azt, hogy mi az epigonizmus, mert nem ismerheti a mögötte levő egész kultúrát.”6 Kozmopolitizmuson nem valami koherens eszmerendszert ért, hanem annak a társadalmi közegnek a lenézését, közönnyel és értetlenséggel szemlélését, amelyben az embernek élnie adatott, s ezzel együtt az idegen kultúrák felé való meddő ácsingózást. Az üzleti megfontolásból terjesztett nemzetközi giccskultúra kozmopoíitiz- musa ellen érvel, s ilyen értelemben a kozmopolitizmus valóságidégenséget, elké- nyeztetettséget, az itt és most 'esedékes élet elől az álmokba ás érzéki bódulatokba menekülést jelenti a Veres Péter szótárában, az emberi — s vele a nemzeti — öntudat föladását, a lét és tudat között kórossá növő távolságot. Ez pedig különösen egy kis nemzet számára jelent veszedelmet. Miért? Mert „ ... a kozmopolitizmus nem támadja meg azonnal és közvetlenül a nemzeti kultúrát, hanem csak közömbösíti a népek lelkét. Azután pedig mert a kozmopolita művészet mégiscsak hág táplálék, megnyitja őket egy más kultúra számára.”? Másutt még egyértelműbben fogalmaz: „Ha egy közösség, egy nemzet, vagy akár egy harcos osztály elvesztette a lelkét, ízlését és öntudatát, kész préda az erősebb számára. Ez az ellenség nem szólam és nem szalmabáb, amelyet itt csépelni szoktak, hanem ott fészkel az emberi ösztönökben is, a társadalomellenes, aníi-kollektivista hajlamokban is. Ezt jól tudja az imperializmus, tudta a római, tudta a spanyol, tudta a germán, tudja az amerikai, éppen csak mi nem tudjuk, kiket a leikétől alkarnak megfosztani?”8 — kérdezi 1954-ben, s a mai olvasó a Berzsenyi-ódára asszociál. Ezeknek a soroknak azonban megírásukkor nemcsak általános igazságuk volt.9 A veszély elhárításának legfőbb biztosítéka persze az lehet, ha „a nép maga is újra kultúrateremtő erővé lesz”, ha „újra kisebb-nagyobb közösségekké formálódnak a nemzetek, üzemekben, falvakban, szövetkezetekben” 10 — írja, vagyis a szabad közösségszerveződést lehetővé tevő, valóban demokratikus szocializmus — tehetjük hozzá. Addig azonban sok, majdnem minden a vezetőkön múlik. Ezt tudva Veres Péter ebben az időszakban is, miként a Mit ér az ember ha magyar írásakor, fontosnak látja a vezető és a nép kapcsolatának kérdését, a jó vezetői tulajdonságok kialakítását. Abhan a korszakban, midőn a vezetés elszakadása a néptől, ugyanakkor ugyanezen vezetés szakadatlan demagógiája a néppel való összeforrottságáról már-<már egy kollektív skizofrénia tüneteit váltotta ki — a kérdéskör fokozott időszerűségére nem kell figyelmeztetnünk. Egy 'békekonferencia nemzetközi politikus- kavalkádját látván, 1953-ban így ír: ...nagyon jót tesz az ember arányérzékének, ha a saját közössége személyi kultuszának a köreiből, a tapsok és dicséretek világából egyszer-egyszer kilép és önmagát másakhoz viszonyítva is látja. Feltéve per907
