Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 11. szám - Georgi Konsztantinov: Budapesti kézirat (vers, Kiss Benedek fordítása)

És ím, a megható perc már itt is van.

Csepel-sziget a zajgó emberek gyülekezőhelye, hars hangjuk rikkan:

„Jó, hogy látlak!” meg: „Boldog ünnepet!”

Régi barátok neveit sorolják, gyermekfogócska, női kacagás.

S a két szoluni testvér képét rózsák fonják körül, úgy néznek ránk. Csodás kaval zendül és akár egy hatalmas jóságos szív, dob dühben élesen.

Tarka ruhás lányok vidám csapatban horót kerítenek a zöld gyepen.

Beszáll közéjük egy öreg nevetve.

Fut egy legény s egy másik is nyomán . ..

S a Csepel-sziget mintha megremegne minden hangtól, minden lépés során.

Zöld lombbal a fák összeölelkeznek.

S a napsugárban fölragyog a vers.

Mi kell, mi kellhet itt még a költőnek?

Mondjátok igaz szívvel: még mi kell?

Gyakran álmodom éjjel is e napról.

Fülemben a hallott szavak, dalok.

Bulgária! — mondom, s rá ez a rím szól:

Ungária! Mi többet mondhatok?!

(Kiss Benedek fordítása)

1185