Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)
1984 / 9. szám - Szigeti Csaba: Az értelmiségi mint voyeur (Esterházy Péter: Kis Magyar Pornográfia)
Móczárról írt Esterházy az Ágnesben: „ . . történetei nem szóltak semmiről, anélkül azonban, hogy általánosságok között mozgott volna, nem ragadt le, de érzéki maradt” (Ki szavatol..., 171). Az anekdot hatása, .tartalma’, lényege sokszor tiszavirágéletű, mert aktualitása tartja a felszínen. Ebből ered halhatatlansága is: érzéki konkrétságát megtartva többnyire átvihető, applikálható más szituációra. Ilyen vándoranekdota Esterházy vizsgált kötetében pl. a Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni II a cigányról, aki — miután azt kérdezik tőle: „Nagy a hideg, ugye, cigány!” —, azt feleli: „Te tudod, te vagy kinn.” (77) Ez az anekdota irodalmának tanúsága szerint jellegzetesen kelet-európai: Scheiber Sándor egy 1841-es pesti kalendáriumban fedezte fel azt a forrást, amely alapján Petőfi Sándor egyik 1844-es versében a helyzetet magára alkalmazta (Petőfi cigányadomájának forrása. Scheiber Sándor: Folklór és tárgytörténet, Bp. 1974. II. köt. 96—98.). Scheiber több más közt tud szverdlovszki hadifogolytáborbeli alkalmazásáról is, jómagam nemrég Mihail Solo- hov Csendes Donjában fedeztem föl (Első könyv, II. rész, 7. fejezet, ford. Makai Imre, Bp. 1962. I. köt. 164). Esterházy így aktualizálja: „Szörnyű hideg tél volt, tán 52-ben. Egy hideg, szeles, januáriusi napon két személyi kultuszos egyén kocsin igyekezett a városba. Ütjük a rómaifürdői cigánysátrak előtt vitt el. ... Mutatni vezetők és vezetettek hasonszőrét, rákiált az egyik elvtárs a vén dádéra” (77). Az aktualizált vándoranekdota típusa mellett szép számmal akadnak a kötetben álfolklór mesék is. A szerző ezekben a történetekben legtöbbször az igazságos Mátyás királyról szóló meséket aktualizálja Rákosi Mátyásra. Az allúzió már esztétikailag is értékelhető jelenség, mintegy átmenetet képvisel a novellaszerű anekdoták bonyolultabb, rafináltabb szerkesztésmódja és a poénra kihegyezett történetek prózapoétikai primitivitása között: a humorral szemben már az irónia értékminőségének hordozója lehet. A legkevesebb köze az anekdot szövegcsoporthoz a megformálás szempontjából a „?” című résznek van: műfaji aspektusból közelebbről meg nem határozható texte ez. Megalkotja a gyűjtemény egészének elvontabb, .történetfilozófiai’ hátterét. A poén-anekdoták és a texte-ek egyben közösek: olyanok, mint az Ágnes lektorijelentésírója által olvasott kelet-francia (=magyar) könyv — dallamosak. A kelet-francia = magyar azonosítás a Kis Magyar Pornográfiából is igazolható: az egyik anekdot itt így kezdődik: „Szomorú magyar világ volt az ötvenes években, de az ifjúság...” (83), míg az Ágnesben ugyanez a történet emígy: „Szomorú kelet-francia világ volt az, de az ifjúság..” (Ki szavatol..., 172). A lektori- jelentésíró légies fordítást javasolt, a Kis Magyar Pornográfia anekdotjainak előszavában a szerző azt reméli, „kicsendül a történetekből néhány visszatérő — századokon át visszatérő — dallam” (40), amiként az Ágnes kiadói munkatársa is azért kedvelte Móczárt, mert „... szerette az egész egyszerű, már már primitív anekdotákat is, a kellemes csattanókat, s a lektorijelentésíró ezekben ugyanarra a ferde dallamosságra bukkant, mint olvasmányaiban” (Ki szavatol..., 171). (a libbenő függöny ferde dallamossága) Esterházy Péter több ízben hangsúlyozza e történetek nemzetkarakterológiai aspektusait, jogosan: letagadhatatlanul magyarok és kelet-európaiak, csak a világnak e táján sarjadhattak (főként tárgytörténeti szempontból, miként azt a cigányanekdota esetében már láthattuk). Alkalomszerűségük, és az a közeg, ami életben tartja őket, szinte leírhatatlan kontinuum. A politikai anekdotáknak gyakorlatilag any- nyi olvasatuk és értelmezésük lehet, ahányan olvassák azokat, hiszen témájuk, tárgyuk nem a kultúra és a gondolkodás valamely már korábban megfogalmazott, világosan tagolt, közmegegyezésszerűen s így egyértelműen, uniformizáltan értékelt és értelmezett része, hanem ”.. .a félig kimondott, kimondatlan vagy kimondhatatlan értékítéletek szférája. A legapróbb cselekedetekben sejlenek fel, olykor a dekoráció vagy az öltözködés művészetében, olykor a beszéd lejtésében, egyes gesztusokban, a hangsúlyban és a ritmusban, egyes szavak gyakori vagy az eredeti jelentéstől eltérő használatában” (Lionel Trilling: Az erkölcsök, a morál és a regény, u. ő: Művészet és neurózis, Bp. 1979. 23). Tudott, hogy Esterházy poétikájának 1018
