Életünk, 1984 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1984 / 6. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

gyár tánc nemcsak mulatság, hanem legvalódibb aestetiás gyimnastiika volt, amit nyilván mutat annak egész természete, s nyilván bizonyít Kinizsink Hőstánca. Ez a tánc olyan gazdag kü'lönféléséggel hír, hogy az valamint minden kigondolható szép (mozdulatokat és erőfejleteket vagy minden szép érzelmeket egyaránt magába’ foglal. A mi pompás haditáncainkat még az ősz férfi is nagy dísszel eljárhatja, s jaj annak, aki Bihari Hátvágásáfoan a hősdalt nem érti! A mi táncaink nem két- három lépdelésbül állanak, mint a mostani módi-táncok, melyeket egy-lkét napon belül megtanulunk, harmadikon pedig egyforma, gyermekes lelketlen voltok miatt meg is ununk; hanem oly célirányosak, hogy azoknak tanulása egész ifjúságunkban dolgot adott, s aesthetíás természeteik szerint oly kedvesek, hogy azok bennünk passióvá válnak, s azáltal a barátságnak, nyájasságnak ösztönéi lesznek.”

Itt csalódottan, búcsú másnapján egyedül. — Viszontlátásra! — élszomorodom, mintha nem jönnék ide többet.

XXI.

Ügy éreztem magamat az üres vonatfülkében, mintha Berzsenyihez való szólásomat vesztettem volna el. Kemenesalját elföldte a Somló, a Bakony és senki sincs, akihez beszélhetnék. így vagyok könyvem befejeztével is. Mégsem lehet búcsúintegetés, szomorú csönd vagy elégedett dohányzás a munka Vége. Nem úgy, ahogy eljöttem a Bajkáltól és az Atlanti óceántól.

Levelét írok Berzsenyd-Janosits Lászlónak, Berzsenyi Lénárd rokonának. „Miután már én is közeledem a 80. évemhez, szívesen adok tovább olyan ismereteket, amelyekről már a következő generáció nem igen tudhat.” Meghív magához a Farkasréti temető fölé. Éppen az udvaron találom a magas, vékony embert, november végén ikisikabátíban. Nem tűnik idősebbnek hetvennél ez a növénynemesítő, nyugalmazott tudományos osztályvezető.

A Berzsenyi-családfát nézzük, mint egy kiterített térképet. Dánielnek Lénárd harmad-unokaöccse. Dániel mellett korai testvérhalál, s mindenütt rengeteg rövidéletű név. A kimutatható közös ős, Bers’enyi Kálmán 1400 körül élt a Veszprém megyei Egyhézas-Berzseny községben. I. Ferenc Magasába költözött 1643-ban. Innen származik le Lénárd, aki 1804-ben született ás 1886-iban agglegényként halt meg. Nővére volt Berzsenyi-Janosits László dédanyja, dédapja is Berzsenyi nevezetű. Édesapja Janosits és ehhez ragasztotta a Berzsenyi előnevét. Nagyapja bátyja Dr. Berzsenyi Jenő, fiatalon a török szultán orvosa, később Vas megye főorvosa, és mint az evangélikus egyház felügyelője, tagja a főrendi háznak, előbb celldömöilki ország- gyűlési képviselő. Kemenessömjénsben élt.

A magasi kúriát a téesz az 1950-es években bevakolta, s a tatarozás évszámát írták rá. A lakásban egyetlen hazai bútor, a „magasi szekrény” dédapái örökség. Berzsenyi László őrzi Lénárd tárgyait, leveleit, két festményét. Meggypiros bőrno- tesz. Mottója a már idézett Helimeczy-vers, utolsó, 'belső borítóján az Aurórából:

Nem iminden magyaránk szállottak sírba iMohácsnák

Gyászimezején, s valahára 'hazánk jó csillaga felkel.

Benne öröknaptár. Hasznos jegyzések a lovak betegségeiről. Életpálya emlékezetül. 1825-től katona, 32-től hadnagy. Marschstációk. Mosócédula. A másik emléktárgy egy pénztartó, piros-zöld, cérnflvastaig drótból; közepén nyílás, melytől két karikát lehet a fémpénz száma szerint mozgatni biztosítékul. Búcsúlevél az aradi várbörtönből 1849. október 7. Berzsenyi Miklósnak, midőn a vértanúk kivégzése után a sorsa rosszra fordult és kénytelen búcsút venni. „Tudva van előtted kedves bátyáim, hogy én forradalmi ember sohasem voltam, tudod mennyire megbíráltuk együtt állásomnak törvényességét... Azonban ne keseregjetek szerfelett, ha halálomnak kellene is bekövetkeznie... De kérlek, ne írj igen érzékenyen, mert tudod, hogy

531