Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 6. szám - Száraz György: A tábornok XXVII. (életrajzi esszé)
rű reggel. A szépségesem élénk fénysugarak körülcsókolják a hervadásmak indult lombsátrakat...” A folytatás már nem ilyen idilli: „Az üzletek mind nyitva. Ott, ahol lehúzott rollók lásítanak a járókelőkre, a gazdasági válság áldozatai előtt vagyunk ... A tönkrement, csődbe jutott és bezárt üzletek előtt fog fölvonulni a dolgozó és segítséget követelő munkanélküli munkások serege...” Tíz óra tájban már mind sűrűbb rajokban jönnek a körutakon a külvárosokból igyekvő munkások, a kis csoportok egybeolvadnak, az úttestet szabadon hagyva lassan ellepik az Andrássy-út szélső, középső járdáit, a négyágú emberfolyam tengerré dagad a Hősök-terón. Itt-ott már kiabálnak, felhangzik a Munkát, kenyeret!, az úttesten kerékpáros rendőrök száguldoznak, a telefonfülkékben ideges, kiabáló tisztek. A torlódó tömeg kezdi elfoglalni az úttesteket is, dudálva araszolnak előre a most még csak ijesztésnek fölvonultatott „zsupkocsik”, a zöldszínű rabszállítók. A kiabálás erősödik, itt-ott az ilntemacionálé hangzik, egyes csoportok már a proletárdiktatúrát követelik... A (karbatalmi láncon végigfut a parancs: megakadályozni a tömegfelvonulást, a csoportokat be kell szorítani a mellékutcákba. Negyed ilß-fcor a Köröndnél az első lovasattak, aztán egymást érik a rendőrirohamok a kereszteződéseknél. (De a kiszorított tömeg a párhuzamos mellékutcákon vonul tovább a Liget Ifelé, az Andrássy-utat pedig újra és újra ellepik a szakadatlanul áramló embercsoportok. Dolgozik a kardlap, kövek, fuvaroskocsikról lekapkodott széndarabok röpülnek a megvaduló rendőrök felé. Menekülő tömeg zúdul a (Fészek kávéház belsejébe, prüszkölő, tajtékos szájú rendőrlovak forgolódnak a teraszon, díszpálmák, recsegve törő székek, asztalok között. A ligeti tónál barikád épül, páncélautóik robognak az AndráSsy-úton, füstölve ég Rlár Zoltán városatya felifordított gépkocsija. A rendőrök járdaszegélyen egyengetik elgörbült kardjukat, aztán benyomulnak a mellékutcákba, kapuk alatt csépelik az odamenekülőket, mentőautók viszik a sebesülteket, civilt, rendőrt vegyesen. Délután fél háromig tart még a vagdalkozás, a tolonc- kocsik szakadatlanul hordják közben a letartóztatottakat a Zrínyi-utcai főikapitányságra ... A Népszava tudósítója büszkén írja a demonstráció kezdeti, békés szakaszáról: „A tömegnek az a hullámzása, amely egy meghatározott cél felé kígyózik, a törzseknek és a fejeknek az az embererdeje, amely most ellepi az Andrássy- utat, olyan erőt mutat, amely éhben az országban a maga nemében páratlan, azt a szervezettséget, amely egymaga is záloga 11 kurzusesztendő szörnyűségei után a jobb jövendőnek.” De a lap — tükrözve a pártvezetőség véleményét — szeptember 3-án már elhatárolja magát a „rendzavaré vörös különítménytől”, és felszólítja a munkásságot, hogy „a kalandoroknak és fantasztáknak ezt a gyülekezetét rúgja el az útijából”. Hallgassuk, hogyan magyarázza a történteket a kisgazda-rétegnek szerkesztett Hangya-naptár: „A magyar kormány legfőbb törekvése az ország gazdasági megerősítése mellett arra irányult, hogy benn az országban a társadalmi rend és nyugalom megőriztessék ... Mert a moszkvai pénz most is dolgozik Magyarországon, s a felforgató elemek minden alkalmat megragadnak, hogy bent az országban nyugtalanságot keltve, ismét a vörös csőcselék ragadhassa magához a hatalmat... Szeptember 1-én kivonult az utcára a patkányhad s véres tüntetést rendezve tett kísérletet a főváros rendjének megzavarására. Ezen a napon a szociáldemokrata párt... úgynevezett ,néma sétát’ rendezett az Andrássy-úton. A munkásság soraiba vegyülve, a kommunista elemek rom557
