Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1983 / 9. szám - Ágh István: Dani uraságnak (lírai szociográfia)

— Beszí' ódik a szag a bőrbe — gondolán, mikor egy szép feketeszemű fiatalasszony lép ki a ketrecek köziül, aztán hozzánk jön az idősebb, mintha nagysága lett volna, fehér ancán gyenge pír, de nem is öreg, csupán, tokát szenvedett ember. Ellép mellettünk a zavart, gyamkvó-dÖfős tekintetű magas nő, egyre gyana svábban les távolodva. Az új munkás meg szolgálatosán áll vas- villája melle tt, bár nem kellett volna néki, Kenték Lajossal régi ismerősök. A reggel megüresedett ketreceket takarítja, fertőtleníti.

— Ma szállítottunk. Vas megyében a mi disznaink a legjobbak, s ezéirt kilónként egy forint hatvan fillérrel magasabb árat kapunk, s 380 (ezer kilóra 600 ezer forintéit.

A hataimas ólban, mint ahogy Uiraságod is megszámolhatta, négy munkással találkoztunk. A telepvezető valami zsurnalisztát gyanított bennem, fontos megámivalót zúdított rám.

— Töröljék el a bórádét! Azt írja meg, akkor nem lenne annyi elhanyagolt szőlő a Ságihegyen. — Ha tudja, mi a .megírni való, akkor a hetyei disznóte- nyésztésröl nőm tarthat semmit újságba érdekesnek. Itt jól mennék a dolgok, bezzeg a Sághegyen! — gondolhatta. Könnyű kitalálni, szőlője van, s az adót annyira sokallja, mert rossz kedvet súg a gazdálkodásihoz. ,Én a Tündérvölgyben az ősszel csak egyetlen elhanyagolt szőlőt találtam, a mi emberünk meg bobai, s szőlője a déli részen lehet valáhol. talán a Tündérvölgyiben.

Az állattenyésztés (bevétele 1980-iban .35 millió forint volt, öt óv alatt majdnem 12 millióval nőtt, míg a növénytermelésé öttel. Úgy látszik, hasznosabbnak találták és feléje igazították a gazdaságot.

Köcskire indultunk a szarvasmarha-telepre. A köcski boltnál kiszálltam szó805