Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XXI(V. (életrajzi esszé)
hadsereget; vagyis a rendi (kiváltságdk biztosítása ellenében pénzt és újoncokat adnák az uralkodónak, lemondva az állandó nemzeti ífegyveres erőről. így marad ez tulajdonképpen egészen 1867-ig: az országgyűlés megszavazza a sorozandó létszámot, megállapítja a sorozás módját, a szolgálati időt, a hadiadó összegét, de a honi pénzen felszerelt és fenntartott magyar katonaság egy olyan idegen hadsereg része, amelyre a rendeknek semmi befolyásúik nincs. II. József alatt a bontakozó ellenállás már a hadseregben is érezhető. A „kalapos király” 'halála után, 1790-ben a törökkel hadakozó magyar ezredek főtisztjei a „Tekintetes Nemes Hazához” intézett folyamodványban követelnek „különös státust” a „magyar hadrendnek”: távolítsák el az idegen generálisokat, „stabális és feő tiszteket”; a „hadi tisztviselők” legyenek az ország nemesei vagy „érdemekkel bíró nemtelenek”. Követelik a külön „fővezérlő com- mandót”, amely „egyedül a hazától függjön”; az alá rendelt „hadi sereg” pedig „szüntelen és egészen a hazában kvártélozzon”. Mivel pedig „a föld népe” főként „a német öltözet miatt gyűlöli úgyannyira a gyalogkatona sorsot”, tehát „szükségképpen Ikölletiik a német öltözetet a magyarral megváltoztatni”; a német nyelv, „melynek súlyát nehezen viseli a magyar közkatona” ugyan- akikor „a haza seregei közül kiirtassék, s az egész hadi szolgálat magyar nyelven folytattassék”. A lil. pont pedig így szól: „Háborúnak idejében a magyar sereg soha némettel össze ne kevertessék, hanem maga s együtt harcoljon, hogy azáltal elkerülje ama mesebeli szamárnak sorsát, ki a lónak eledelt hordván, maga éhen meghalt.” Mintegy kiegészíti ezt a folyamodást a Graeven huszárezred „feő és all tisztjeinek” ugyancsak 1700-ben kelt panasza: „Felséges hazánknak nemes magzatai kadétságra s altisztségre is csak igen ritkán juthatnak, feő tisztségre pedig számos esztendőül való hosszas szenvedések s hív szolgálattyuk után nagy nehezen emeltetnek.” E kérvények alapján tárgyalja az országgyűlés most először a magyar tisztképzés ügyét. Hamarosan elhangzik a javaslat egy Budán felállítandó „nemzeti hadiiskoláról”, amelybe a vármegyék „az alapítványhoz való járulásuk arányában ajánlhatnák nemes ifjakat”. II. Lipót ugyan helyreállította a rendi alkotmányt, de a törökkel kötött béke után már a bécsi Haditanács elutasító álláspontja győzedelmeskedik: „A katonai testület a Monarchia támasza... Azzá teszi az egységes nyelv, a hozzá tartozó emberek szigorú és harmonikus vezetése és egyesítése ... Amint tehát Magyarország rendjei óéit érnék a katonai testület megrendítésében és gyengítésében, a többi tartományok előtt is nyitva az út e testület fölbomlasztására ...” A kérdés újra fölmerül 1702-ben, amikor I. Ferencnek a francia háborúhoz nagyon is szükséges a rendek segítsége. De Végül is az 1808-ilki országgyűlésen születik meg a király által is szentesített törvénycikk a magyar hadiakadémia alapításáról. I. Ferenc az iskola céljára a nemzetnek ajándékozza a katonai raktárként használt váci ikooviktus-épületet, a Teréziánumot; felesége, Mária Ludovika pedig 50 ezer forintos koronázási ajándékát ajánlja föl az intézeti alapnak; innen a Ludoviceum elnevezés. De még az országgyűlés idején 800 ezer forint gyűlik össze, különböző megajánlásokból. Már-már úgy látszik, hogy a 200 növendék számára tervezett akadémia 1809. október 1-én megnyitja kapuját. Az ügy fővédnöke József nádor. Februárban az uralkodó kinevezi az igazgatót, hamarosan összeállítják a tanárok névjegyzékét; de hallgató alig-alig jelentkezik, a nemesség továbbra is vi- szolyog a katonai pályától. Aztán következik Napóleon előnyomulása, a fran237
