Életünk, 1983 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 12. szám - Száraz György: A tábornok XXXII. (életrajzi esszé)
nek semmi köze a náci ideológiához. Ha egyáltalán tudomást vesz a dolgok eszmeipolitikai részéről, akikor bizonyára rokonszenvesebb neki a Reichswehr-szervező Schleicher tábornak, mint politikai ellenfele, az „őrvezető” Adolf Hitler. A véleménye talán csak akkor kezd megváltozni, amikor majd látja a náci Wehrmacht gyors fejlődését, vagy még inkább akkor, amikor kiderül, hogy a „Führer” — hatalma második évében, 1934-ben — egyszerűen kiirtja a maga „politizáló kapitányait”, Ernst Röhimöt és a többi SA-vezetőt — méghozzá a „régi iskola” tábornokai segítségével. Kádár Gyula szerint Jány — sváb származása ellenére — nem tartozott a „németiimádó” tisztek sorába. Ennek bizonyítására mondja el, hogy amikor a wiener- neustadti osztrák katonai akadémia küldöttsége Budapestre látogatott, a vendéglátó házigazda Jány — aki egykor Bécsben végezte a vezérkari akadémiát, tehát kitűnően tudott németül — magyar nyelven kezdte ismertetni előttük a Ludovika történetét, s ezt azzal indokolta: „Ha én elmegyek Wiener-Neustadtba, engem se magyarul fognak tájékoztatni”. Aztán hozzátette: „Ha akarjátok, fordítsátok, amit mondok.” Persze, ez nem feltétlenül németellenesség. Jány a Monarchia idején ludovikás, majd honvédtiszt; a régi ellenszenv benne maradhatott az „előkelőbb” wiener-neus- tadti akadémia és az onnan kikerült „első osztályú”, közös hadseregbeli tisztekkel szemben; s most egyszerűen „törleszt”, az egykor lekezelt Ludovika parancsnokaként. De lehet közelebbi oka is a ridegségnek: Ausztria zűrzavaros, „majdnem vörös” állam Jány szemében; ráadásul „hűtlen barát” is, orvtámadó, amely ugyancsak kitépte a maga zsákmányrészét a történelmi Magyarország testéből. Az ilyen „osztrák-ellenességben” pedig benne foglaltatik akár az Anschluss igenlése is. Jánynak, a „csak katonának” nem sok köze van Gömbös politikus vonzalmaihoz vagy Szálas! eszelős rajongásához, de bizonyosan van köze Werth Henrik és a „vezérkari svábok” katonai hitvallásához: csakis a „történelmileg megalapozott, hagyományos német—magyar fegyverbarátság”, a Schulter am Schulter, a versailles-i rendszer erőivel szemben való közös katonai fellépés hozhatja el az áhított „magyar feltámadást”. A politika változásaival lassan kezd (kirajzolódni a 30-as évek Magyarországának új, pozitív és negatív értelemben germanocentrikus arculata. Magyarok és honi németek amúgy sem egyszerű kapcsolata még bonyolultabbá válik: már nemcsak a Németországhoz, Ausztriához való viszonyhoz igazodik, de mindinkább tükrözi a náci ideológiához, a hitleri célokhoz való viszonyt is. * Rudolf Brandsch, az erdélyi szász képviselő 1918. október 23-án állt fel a parlament üléstermében, hogy az egész magyarországi németségnek követeljen nemcsak nyelvi-kulturális jogokat, de politikai autonómiát is a wiilsoni önrendelkezési elv alapján. Ekkortájt alapította meg a budapesti egyetem professzora, Bleyer Jakab — ő bácskai parasztivadék — a maga Deutsch-ungarischer Volksratját, amely a Deutsch- Ungar tífm, magyarok és magyarországi németek sorsiközössége alapján, pusztán nyelvi-kulturális jogokat kívánt, elvetve a politikai autonómia követelését; a történelmi Magyarország egységét pedig azért tartotta szükségesnek, hogy el ne következzék az itteni német népcsoportok szétszakadása, más-más államokba kerülése. Brandsch is megszervezte a maga német néptanácsát. Ez — a Deutscher Volksrat für Ungarn — ugyancsak elfogadta a területi integritás elvét, de teljes önkormányzatot követelt, és — szemben a deutsch-ungar felfogással — a birodalmi és délkelet- európai németséggel való grossdeutsch sorSközösség gondolatát hirdette. Ez a csoport maga köré tudta tömöríteni a honi németség képviselőit a klerikálisoktól egészen a szociáldemokratákig, pártkülönbség nélkül. Bleyeréket csak a szepességi szászok és a délmagyarországi Schwabenrat .támogatta; s mivel a iBrandsch-féle koncepció nagyjából megfelelt a Károlyi-rezsim — pontosabban: a nemzetiségi miniszter Jászi Oszkár — Duna-konföderációs elképzeléseinek, végül is létrejött az együttműködés a két csoport között. 1124