Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Tarján Tamás: Bereményi Géza, a drámaíró

Kiskatona kétségbeesetten erkölcstelen cselekedete — a zongoristanő elcsábítása — és a „nagy leleplezés” után logikus gondolkodás szerint, legalább két-három lakáshoz kellene jutnia a hősnek. Nem jut egyhez sem. Az eseményekből nem az következik, aminek következnie kellene. Ez a bizonytalanság nyilvánvalóan morális cinizmushoz vezet. A darab nyitva hagyja a kérdést: a főszereplő becsülete árán beköltözik-e Siposék lakásába — menyasszonya apjáékhoz? (Itt nem az fő baj, hogy túl sokan vannak, hanem hogy kik vannak a lakásban.)

A Légköbméter figyelmet, várakozást keltett, de átütő sikert nem aratott. Másfél évad elteltével — viszonylag korán — a műsorról is levették. Bereményi viszont alig egy esztendővel az első premier után ismét bemutató előadás közönsége előtt hajolhatott meg kissé megtervezetten suta mozdulatokkal. Ezúttal már Kaposvárott.

Klasszikus nyomon — saját útra

1980 októberében a Színikritikusok Díját először odaítélő bírálók közül négyen az 1979/80-as évad legjobb új magyar drámájának találták Bereményi Géza alkotását, a Halmit. Ezzel ugyan messze lemaradt Csurka Istvánnak a plakettet elnyerő Deficitje mögött, de egyetlen további olyan műnek bizonyult, amely egynél több szavazatot kapott.

A HamZet-átiratok és parafrázisok változatlan divatja idején, amikor a hazai színházak épp Tom Stoppard Valami bűzlik Dániában című tizenöt perces zanzáját és Ivó Bresan Paraszt Hamletiét játsszák, a Halmi azzal tűnik ki, hogy nem sok köze van Shakespeare-hez. Azt kell hinnünk, hogy a „hályogkovács-dramaturgiával” dolgozó drámaíró számára egyszerűen biztos drámai támpont lehetett a klasszikus mű. Igazodni lehetett hozzá, és eltérni tőle. A Hamlet ott is „beleírta” magát a Halmiba, ahol Bereményi talán nem. De ezt nem is bánta. Shakespeare másodhegedűsként is virtuózán muzsikál.

A kölcsönvett dramaturgiai keret a mai ifjúságról festett képet foglal magába. A dán királyfi a „Kizökkent az idő. Öh, kárhozat, / Hogy én születtem helyretolni azt” tudatával élte meg sorsát. A mai Hamletek élménye ugyanez, azzal a kényszerű fölismeréssel, hogy nem ők születtek helyretolni az időt. Ez a fölöslegességtudat, ez a rosszkedv az újabb magyar irodalom számos alkotásában kapott hangot, megteremtve egy jellegzetes, értékes, de pesszimista fiatalember-hőst is: az átmeneti helyzetekben élő, sőt azokat tudatosan kereső, az életet intellektuális-meditatív síkon intenzíven megélő, de energiáit kénytelenül elfecsérlő huszonévest. Bereményi korábban maga is írt novellákat erről a hősalakról. Halmi János tizenkilenc éves érettségiző fiatalembernek viszont az a fennen hirdetett meggyőződése, hogy ő nem az időt helyretolni született. Ez a maturandus korában már végérvényesnek tetsző fiatalember — akinek életét a közeli halál valóban végérvényessé teszi — függetleníteni kívánja magát az időtől, ami két apa képében tolakszik elébe. A váratlanul — szinte szellemalakként — hazatérő vér szerinti apa és a fiút nevelő mostohaapa (idősb Halmi és Kondor: Hamlet atyjának és Claudiusnak a megfelelői) a saját ellentétes politikai és erkölcsi nézeteiknek igyekszenek megnyerni Halmit, aki azonban nem kíváncsi egyik felfogásra sem. Ki akarja tépni magát a múltból, ami „apáinak” sorsában az ötvenes évek elejéig nyúlik vissza. (A „több apa”-motívum a Legendáriumból sem hiányzott.) A két testvér, akiket 1956 eseményei állítottak végletesen ellenkező oldalra, valóban nem túl megnyerő alak. Kondor, ez a repülőgépmodelleket eregető, számítóan racionális — szárnyalni nem tudó — igazgató és családfő hidegségében és jelentéktelenségében ellenszenves. „Fönn lenni” minél tovább: amiként modelljeinek, neki is a jelszava. Idősb Halmi, ez a sejthetően szesztócsákba csúszott, „túlivott” férfi, ez a lent vegetáló ember viszont a mániákusságával, erőszakosságával taszít. Mivel egyikük se tudja sem képviselni, sem értelmezni a közelmúltat Halmi számára, „gyermekük” elfordul tőlük, és el a közelmúlttól is. A „két apa”- motívumban — és általában a Bereményinél oly gyakori szerepkettőződésben és többszörözésben, valamint az egy figurára vonatkozó megnevezések variatív váltó-