Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Száraz György: A tábornok VIII. (életrajzi esszé)
szagnak nincs joga a jóvátétel céljára lefoglalt gazdasági javakat bérbe adni, a megállapodás a békeszerződésbe ütközik. Londonból arra is utalnak burkoltan: ha ígért is valamit cserébe a francia kormány, az ígéreteket nem lesz képes beváltani... Az olaszok pedig jelzik: a hangulat „lényegesen megromlott” Magyarországgal szemben. És figyelmeztetnek: a francia orientáció ellenséggé teszi Németországot. Tulajdonképpen mindkét félnek látnia kéne: zsákutcában keresik a kiutat. A magyar kormány végső célja: a történelmi határok visszaállítása. A franciáké: a dunai államok blokkja. A kettő kizárja egymást. Párizsnak tudnia kell: a magyaroknak tett bármely politikai engedmény eltávolítja tőlük a legcsekélyebb határkorrekciót is visszautasító utódállamokat; és Budapesten is nyilvánvaló: a francia orientáció az ellenfelek oldalára állítja Nagy-Britanniát és Olaszországot, s ez olyan blokk kialakulására vezet, amely illuziórikussá teszi még a minimális lehetőségeket is. De Paléologue még reménykedik: kétoldalú gazdagásLpolitikai nyomással elérheti egyrészt a magyar igények reális csökkentését, másrészt az utódállamok belenyugvását a csökkentett, igényeknek megfelelő területrevízióiba. A kompromisszum pedig meghozhatja a dunai integrációt. Teleki azonban visszavonulni készül. Diplomáciai csatornákat felhasználva nyugtatja Londont, sőt, félénken bár, de zsarolni is próbál: kénytelenek voltak „,a francia segítő kezet megragadni”, pedig szívesebben vennék, ha „a kéz angol”, ám úgy érzik, „Anglia sem politikai, sem gazdasági szempontból” nem érdeklődik eléggé Magyarország iránt. Ami ekkor következik, az új lendületet — és új irányt — ad a már-már megfeneklő francia-magyar tárgyalásoknak. Június elején a lengyelek a Dnyeper—Berezina vonalán állnak. De a támadás lendülete már megtört, s a hónap végére bontakozni kezd a Tuhacsevsz- kij vezette szovjet hadsereg ellenoffenzívája. Kijev felszabadul, az intervenciós csapatok visszavonulnak Ukrajnában. Ekkortájt folynak a lengyel-magyar titkos tárgyalások Budapesten: a tervezett katonai szövetség nemcsak a Szovjet ellen irányult volna, hanem a Varsóval feszült viszonyban lévő Prága ellen is, amely ellenállva a francia nyomásnak, nem hajlandó részt vállalni az intervenciós háborúban. A magyar kormány — nem ok nékül egységben szemlélve a francia és lengyel tárgyalásokat — azt remélte: az antibolsevista „érdemszerzés” mellett lehetősége nyílhat Szlovákia és esetleg Kárpát-Uikrajna „visszacsatolására”. Ebben a reményben hajlandó elfogadni Varsó és Párizs együttes óhaját: Románia későbbi bevonását a lengyel szövetségbe. Hiszen így azt remélheti: a Besszaráfoiát megszállva tartó, s így a Szovjet elleni háborúban nagyon is érdekelt keleti szomszéd semleges marad a „szlovák akció” esetén. A titkos katonai egyezményben a lengyel fél nemcsak a magyar hadsereg fejlesztésének előmozdítását vállalta, hanem az antant-hozzájárulás megszerzését.. is a békeszerződés tiltó rendelkezései megszegéséhez; ezzel szemben a magyar kormány kötelezte magát Csehszlovákia megtámadására, ha az „hátba támadná a harcban álló lengyel hadsereget”; vállalta egy 30 ezer főnyi önkéntes légió szervezését, hadianyag gyártását és szállítását, s -— arra az esetre, ha a szovjet fronton kritikus helyzet állanék be — a teljes katonai erő összpontosítását Hatvan körzetében. A csepeli Weiss-Manfnéd művek gyártani kezdik a lőszert a lengyel hadsereg számára, és sor kerül később bizonyos csaipatösszevonásokra is Miskolc—- Hatvan körzetében. A „légió” felállítására azonban nem került sor. 915
