Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Simonffy András: Kompország katonái XII. A márciusi per (történelmi kollázsregény)
1. — Kis András hadtörténész: Végre eljött ez a nap is. Március 4-én reggel Bezuglij ezredes közölte Székely László ezredessel, hogy a tábor átadása aznap megtörténik. A honvédelmi miniszter írásbeli megbízatását Székely ezredes szovjet gépkocsin viszi a minisztériumból Bezuglijihoz. A Pavillonban ez idő alatt felsorakozott a hadosztály. 10 órakor megérkezett Bezuglij és Székely ezredes. A 6. hadosztály parancsnoka bejelentette: „A dicsőséges Vörös Hadsereg főparancsnoksága a hadifogolytábort a mai napon átadta a demokratikus magyar kormánynak. A kormány megbízásából, mint a 6. honvéd gyaloghadosztály parancsnoka, a laktanyát ezennel átveszem. A mai nappal bajtársaim hadifogsága megszűnt.” i(...) Nyolcezer ember énekelte a Himnuszt. (...) Végre! Megtörtént március 4-én az, amiről Kuznyecov vezérezredes január 9-én beszélt Vörös Jánosnak Moszkvában: Malinovsz- kij marsall utasítást kapott a legfelsőbb parancsnokságtól: egy hadosztály felállításához szükséges hadifoglyot adjon át a magyar kormánynak. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság ez alkalomból díszebéden látta vendégül a hadosztályparancsnokot és közvetlen munkatársait. Beszédek hangzottak el és kölcsönösen éltették a magyar-szovjet barátságot. A laktanyában pedig délután 4 órára a személyi állomány át- adása-átvétele befejeződött. Az átvettek, száma: 7813 fő. 18 órakor a Vörös Hadsereg őrségét a Magyar Honvédőrség váltotta fel. Székely László vezérkari ezredes ettől a pillanattól fogva valóban a hadosztály parancsnoka lett... 1945. március 4-e a legjelentősebb esemény a hadosztály életében: az önállósulás, a megalakulás napja. Örömnap. Anyám meséli: Három napon át kuksoltam ott, a rendőrség épületének pincéjében. Szakasztott olyan volt, ahogy az ember a tömlöcöt elképzeli, piszkosszürke falak, valahol fent rácsos kis nyílás, amin át valami fény dereng. Prices, kübli. Az első nap még arra gondoltam, hogy valami félreértés áldozatai lehettünk. A második nap azonban felismertem apád lépteit a folyosón, ahogy kihallgatásra viszik, s akkor belémvágott a felismerés: nincs itt félreértés. Itt valakik valamiért pert koholnak ellene és a többiek ellen. Attól kezdve csak azon járt a fejem, hogyan s mit lehetne tenni. Muhoray Zoltán feleségét, Évát is letartóztatták, ő is bejárt ebédelni a minisztérium étkezdéjébe. Egyszerre szabadultunk. Mit kell tenni? Ott laktunk a közelben, Éva egyenesen hozzánk jött, s összedugtuk a fejünket. De akkor már: ki-ki a maga férjéért. Muhorayné apjának volt valami szeszfőzdéje, náluk a pénz még ezekben az időkben sem volt akkora probléma, ö tehát erre spekulált. Elvitt egy ügyvédhez, meglobogtatta a bankókat, erre az ügyvéd rámnézett, én nem tudtam meglobogtatni semmit sem. Hamarosan ki is derült a beszélgetésből, hogy ez az ügyvéd vállalja az ügyet, s hogy pontosan érti, miről van szó. Ezen igen elcsodálkoztunk, mert mi nem értettünk semmit. Mi csak azt tudtuk, hogy lerohantak, letartóztattak bennünket. S mert előző nap volt éppen ez a bizonyos vacsora, sejtettük, hogy ott hangozhatott el va4
