Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? (paródiák) III.
írj a királyról, ahogyan sír-rí, s tömzsi lakájáról. Kinek kell ez ma? Nö-e a búza, lesz belőle boltban több libazúza? Ahelyett, hogy így süttetnéd hasad, fognád meg izzó szombati vasad. Én csőben élek, hát csőbe húzlak, te betü-tetü, zuzmóba zúzlak! Ahelyett, hogy így firkálnál, ember — félre a tollal, itt jön a dömper. Félre tollasok! Nem tollu-bál ez, örök a córesz, örök a máresz! Csövesek volnánk s mindenegy norma orrotok alá dörgölő torma! Nos, ha ezt a verset közlik, a beléjefektetett szociális, szellemi stb. energia körülbelül 30 százalékosain térült volna meg. De nem közölték. Illetve éhbériért közölte a Tormák és Normák című üzemi lap, ünnepi irodalmi mellékletében, több kiváló költőnk mellett. (Utóbbiak egy részét kivágták más lapokból.) Kis- kés Cső önbizalma ugyan nem állt csehül és hadilábon ővele, de most menetközben feljavult. A már említett újságol dal-mii iáben. Az újság második ultra- bal-oldalán. A főszerkesztő e szavakkal adta le: ilyet már úgyis rég nem olvastak, nehogy elfeledjék, irodalmunk különben is sokszínű virág, meg aztán: más ilyet úgyse ír, kereslet pedig mindenre van akár fönt, akár lent, akár pedig középen. Kiskés Cső megírta hát második versét is, a keresletre való tekintettel. Azt kezdte azonban észrevenni, hogy mások is rájöttek forrására s rajzanak körülötte (a Tormák és Normák körül). Ugyanolyan versekkel. Ha már egyszer járható az út! De közben leváltották a főszerkesztőt, s más verset kellett írni. Kiskés Cső elrugdosta maga mellől a többieket (szellemi galery), s egyedül ment be az új főnökhöz. Persze, már „édes, új stílussal”. A vers így kezdődött: Csak nyomni, nyomni néhány atomnyit. Foglak, tekerlek, szőrösre kenlek, lucsokba mártva 146
