Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 2. szám - Simonffy András: Kompország katonái XIII. M) A szalámi első karikái (történelmi kollázsregény)
országra az a különvonat, amely a vértanúk halálával kiérdemelt független magyar államiság visszaállítását külsőleg is jelképező Ideiglenes Nemzeti Kormány tagjait hozta haza. Engedtessék meg nekem azonban, hogy végezetül 1849. október 6. és 1944. december 8. között mlég egy különbségre rámutassak. 1849. október 6-ón az aradi vár udvarán a tizenhárom tábornok halálos ítéletét német bírák német nyelven olvasták fel, s az ítéletet német hóhérok hajtották Végre. 1944. december 8- án szégyenszemre magyar emberek akadtak, akik a magyar hősök felett a német birodalom érdekeinek védelmiében magyar nyelven bíráskodtak, és az ítélet végrehajtására magyar hóhérok jelentkeztek. Végső következtetésedben egyformán külső erőszak ténye volt 1849 és 1944 is. De míg az aradi bitófák alól a magyar nemzet becsülete és a magyar nemzeti öntudat csorbítatlanul, sőt, soha nem látott ragyogássá! került ki, addig 1944. december 8-án a magyár bírák és magyar hóhérok szégyenteljes szereplése nemcsak az ellenállási mozgalmat buktatta el, hanem alig helyrehozható csorbát ejtett a magyar nemzet becsületén és magyar nemzeti öntudatunkon is. A budai Vértanúk gyászünnepén a hősök mártírhalálából ránk háruló legelső kötelesség tehát csak egy lehet: a megsértett magyar becsület és a megsértett magyar nemzeti önérzet védelmében a magyar nép nevében ítélkezni azok fölött, akik a magyar nemzeti hősök gyilkosai voltak. (1945. dec. 6 — Simonffy) Mindehhez a szerző annyit fűz hozzá: Amikor huszonkét éves koromban először kaptam meghívót a magyar prózaírók szakosztályi ülésére, Veres Péter meglátott, és átkiáltott a termen: „Simonffy! Gyere csak ide! Te annak a kiváló Horthy-tisztnek a fia vagy, igaz?” Belémdöbbent a felismerés: nem menekülhetek. Nincsenek külön szigetek, mert csak igen van és nem, mert csak kezdet van és a kezdetnek folytátása, az apáknak fiaik vannak és csak érdektelen tudatlanságuk választhatja el őket egymástól. És én nem tudtam semmit. Azt sem tudtam, belenézhetek-e Veres Péter égtiszta szemébe, büntet-e vagy jutalmaz másodíziglen akkor, amikor életemben először önmagam képviseletében jelenhettem meg Valahol. „Igen”, motyogtam tehát, és elhatároztam, hogy megismerem és elmondom ezt a történetet — a magam történetévé teszem —, hogy letéphessem apám szívéről sorsának sárga csillagát. (1974—1980) — Végre — FORRÁSOK L Üj Magyarország, 1946. február 20. 11. p. (Az eredeti kéziraton a cikk megírásának dátuma 1945. november 25.) 2. Nógrádi Sándor: Üj történet kezdődött (Kossuth, 1966. 160—162. p. és 151. p.) 3. Debreceni Néplap (1945. augusztus 7.) 4. Honvédelmi Levéltár. 5. Kis Üjság, 1945. augusztus 24. 6. Az eredeti a szerző birtokában. 7. Kis András: Az antifasiszta magyar katonai hagyományokról (Akadémiai Kiadó, 1978. 122—123. p.) 8. Eredeti fogalmazvány a szerző birtokában. A gyászbeszéd eredeti fogalmazványa a szerző birtokában. us
