Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - VITA - Kiss Ferenc: Nemzet-vállalkozás? Levél Mezei Andrásnak
műveiben Sinka és József Attila, Csoóriban Bartók, József Attila, Németh László, Kosztolányi; hogy Vas István fiúi tisztelettel emlékezik Kosztolányira, s Weöres filozófiáját sem érzi vasfüggönynek, abban óhatatlanul felmerül a gondolat: nem lehetnek alaptalanok ezek a vonzalmak. És az is bizonyos, hogy nem filosz-tisztelet a forrásuk, annál sokkal élőbbek és személyesebbek: lét-érdekű kapcsolatok. Máskor, de éppen az És-ben már rámutattam, hogy a Helikon és a Korunk öröksége milyen szervesen forr össze a romániai magyar irodalom mai vállalkozásaiban: Sütő, Kányádi, Szilágyi Domokos, Páskándi Géza, Lászlóffy Aladár, Kocsis István, Farkas Árpád s a többiek műveiben. S hogy a polgári radikalizmus s a régi Korunk felöl érkező Gáli Ernő milyen világosan ismeri fel ebben az interferenciában a törvényt. Ez egyszersmind jutalma is: nagy tendenciák érnek benne össze, részese lehet egy közös vállalkozásnak, melyet a partvonalról csak értetlenül nézhetne, ö Cluij-Napocában biztosan nem írná le azt a képtelenséget, hogy nálunk nemzet és haladás egy-egy kurta pillanattól eltekintve állandóan szembekerült egymással. Mert a szeme előtt zajló értékteremtés nemzeti indítékai láttán a múltat is jobban értheti. Némi egyszerűsítéssel Eörsi tételének épp a fordítottját mondanám igaznak: nálunk és körülöttünk minden nép a nemzetté válás folyamatában, annak jegyében alkotta meg legnagyobb értékeit, egész kultúráját — a vasútaktól a szonettekig. Jól tudom, milyen sebek fakadnak fel, ha a jövő tervezésébe Németh László gondolatait bevonjuk, de be kell látni, ez is törvényszerű: a magyarság lét-kérdéseit olyan tüzetességgel és zsenialitással gondolta végig, hogy tévedései is nélkülözhetetlenek. Az a csökönyösség, mely e mű margójára rótt széljegyzetekkel akarja prolongálni a harmincas évek düheit, meddő utóvédharc. Szomorú, hogy ebbe most Eörsi is besegített. Ha politikus volnék, azt javasolnám: kerüljük ki ezt a pontot, hogy ne kelljen megütközni. Ha már ennyire ütközőpont a Németh-mű. De kikerülhető-é, ami bennünk van? Csak alakítható, s ha ilyen súrlódásokkal, azon nyerhetünk is, ha szót kapnak mindazok, akik valóban érdekelték, s akik bíznak is a vitafél jóhiszeműségében. Ez a mi vitánk talán ilyen lehetett volna, s lehetne a népi-urbánus ellentét néven ismert perben is békítő fejlemény. A Németh-opus vaskos, lila köteteit, ha netán az irodalompolitikái gavalléria szállította is polcainkra, jelenlétük mélyebb törvények szerint való. — Vas István emlékirataiból is látható, még legkeserűbb pillanataiban is tudta: Németh Lászlóval számolni kell. S a Kisebbségben azért érte fájdalmas meglepetésként, mert a jelenség jobbik részével benső kapcsolatot tartott. Ahogy Szabó Lőrinocel is a kor írástudói. Rába György kitűnő könyvéből megtudható, miért. Idők múltán a kézikönyvekben is közelebb kerülnek egymáshoz, a szétválasztás már ma sem könnyű. Annyi bizonyos, a távolság, amely József Attilát Szabó Lőrinctől vagy Németh Lászlótól elválasztotta, mai összefogások lehetetlenségét nem példázhatja. Merőben más a helyzetünk: legyünk akár Lukács György, akár Németh László, netán mindkettő tanítványai. Ha az „egységfrázisok” meddőségéről volna szó, osztoznék Eörsi kétségeiben, de ő világosan beszél: abban a nemzeti arányú vállalkozásban nem hisz, melyben Csoóri keserűségében is reménykedik. S azért nem, mert a nemzeti összefogásról, mint Neked az egészségről, sötét diktatúrák jutnak eszébe. Azt hiszem, Csoóri írásának szép egységét ennek az aggodalomnak a prizmája bontotta szét. És ez az a kérdés, melyben a legsürgősebben szót kellene értenünk. Belátom, hogy a félelem nem alaptalan, de téved aki azt hiszi, a nemzeti érzés századunkban és ebben a térségben szükségképpen ömlik ordas eszmék és intézmények csatornáiba. Ha ilyen erős, mondatnám: heveny természetű, s ennyi idő óta, annak bizonyos, hogy objektív okai vannak, s azokat ráolvasással megszüntetni nem lehet. Gondolkodásunk elemi törvénye is azt kívánná tehát, hogy az érzület létének jó lehetőségeit fürkésszük, mert éppen ezek híján, a nemzet érdekeit a humánum jegyében képviselő mozgalmak erőtlensége esetén fogható gőzös zsarnokok vitájába. S válnak űzött magánosokká a tiszta elmék. örülnünk kellene tehát, hogy nálunk a nemzet helyzetének, gondjainak tudatosítását most költők kezdték el. Költők akiknek szándéka műveik felől tisztán látható. Akik vétket csak prométheuszit tudnak elkövetni. Helyzet-érzékelésük lehet pontat961
