Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)

1. Fehér Lajos: A partizánok felhívására és konkrét támogatásával katonai szakaszok, századok, néha pedig ennél is nagyobb egységek hagyták ott a frontot és álltak a partizánok oldalára. Így például a csepeli „tizenhármas bizottság” felhívására bomlott szét a nyíregyházi huszárzászlóalj, amelynek egy része csatlakozott az ellenállókhoz. Földesék felhívására az Újpesten tartózkodó magyar katonai egység jóindulatú semlegességet tanúsított a partizánok akcióival szemben. Nógrádi Sándor utasításait követte több katonai alakulat a nógrádi szénmedencében. íj. Görgey-zászlóalj az Ipoly mentén a Nazarov kapitány vezette szovjet egységekkel dolgozott együtt. Még jobb kapcsolat alakult ki a Szlovákia területén visszavonuló 1. magyar hadsereg alakulatai és a partizánok között. Előfordult, hogy egy-egy egység nemcsak átállt a partizánok oldalára, hanem továbbra is önálló, de most már partizáncsoportként működött. Ilyen volt a Pusztai-század vagy a Vörös János nevét viselő partizánegység. A Nyevszkij-partizánosztagban kétszáz, a Sztálinról elnevezett brigádban több mint háromszáz, az Előre-brigádban több száz magyar katona átállásáról és a fegyveres harcban való részvételéről emlékeznek meg a dokumentumok.

— Ilyen nagyszabású terv végrehajtására — gondolok itt az 1. magyar hadsereg megfordítására, hátravonására — már nem is volt idő. Már ez nem volt reális elképzelés. Olyannyira nem, hogy a tervet Kis János néhány nap múlva el is vetette, mert közben kiderült, hogy Lengyel Béla VIII. hadteste itt állomásozik a közelben, Szentendre környékén. Lengyel Béláról biztosan tudtuk, hogy németellenes. Azt hiszem, éppen édesapád volt az, aki meg is nyerte a mozgalom számára.

— Elegendő embert és fegyvert jelentett volna ez a — tudomásom szerint — gyengén felszerelt VIII. hadtest?

— Fegyver, lőszer lett volna. Mindjárt rátérek majd, hogy milyen úton- módon. És hát ebben az időben már a munkásság felfegyverzése volt a központi téma. Hogy a VIII. hadtest állománya és fegyverzete milyen minőségű, azt akkor nem tudhattam meg: ez a beszélgetés Lengyel Bélával kapcsolatban november 22-én délelőtt zajlott le köztem, Nagy Jenő és Kővágó között, a Lánchíd kávéházban, letartóztatásunk napján.

— Ez a Lánchíd kávéház gyakori találkozóhely volt?

— Nem. csak akkor egyszer találkoztunk ott.

— Elég sok szemrehányást olvashatni a konspiráció hiányáról, arról, ahogy „négy-öt magyar tiszt úr összehajol” egy-egy kávéházi asztalnál, vigyázatlanul.

— Nézd, ha ez ennyire jellemző lett volna, akkor végül nem áruló buktatja le a mozgalmat. Ezzel kapcsolatban rögtön elmondok neked egy érdekes esetet. De most még maradjunk még egy olyan pillanatnál, amikor kitűnő volt a konspiráció. Annyira kitűnő, hogy egyik szerzőnk még több mint húsz évvel később is megró azért, mert én ezekben a napokban változatlanul lejártam Hajmáskér- re: értsd: az fontosabb volt nekem, a mozgalmat csak félvállról vettem. De annak ez a szerző mindmáig nem jutott nyomára, hogy én az első perctől kezdve

ládaszámra szállítottam a mozgalom céljaira a lőszert

__És hát ezért jártam

l

e gyakran oda, nem azért, hogy elüldögéljek a tiszti kaszinóban. De ha egy történeti munka szerzője, aki bizonyára sokat kutatott könyve megírása előtt,

528