Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. November 22. (történelmi kollázsregény)
részt Ausztria felé tartott, jobb, ha nem szólok. Mikulich nem közéjük tartozott, ő a zászlóhoz való hűséget emlegette. 7. — Almásy Pál naplójából: A Margit-köníton persze nagy elkeseredettségben telt el az első nap. Ugyanazon cellába került délelőtt Abaffy ezredes, Gyuris Aladár rendőrkapitány. Másnap hozták be Topa Jánost, Pataki Istvánt, Cser Sándort. A mi csoportunkból előkerült Balásy Miklós, Nemeth Pali. Nagy meglepetésemre nem került elő Radványi Imre. Szombaton hozták be Tóth Pistáit is. Hálaistennek sokan kimaradtak, nem tudták felgöngyölíteni az egész vonalat. Platthyék biztonságban! Csütörtökön-pénteken kezdődtek a kihallgatások, Radó urat többször is láttam. Hidegen, kimért udvariassággal viselkedett. Egész letört voltam, piszkos, borotválatlan, csak a cellatársak baj társiassága enyhített a helyzeten. Szombaton reggel végre szóltam Radónak, hogy engedje meg, hogy feleségemnek, Jucnak telefonálhassak. Ekkor tudtam meg, hogy Jue már csütörtökön bent volt nála. Ekkor Lovász alhadnagy engedélyével beszéltem a Haditechnikai Intézettél, Cs-vel, aki közölte, hogy Juc éppen bejött a Margit körútra. Kihallgatásomról visszatérve a fogházkapu előtt várva találtam Jucot és Mamát. Kimondhatatlanul jólesett a találkozás, bár igen rövid volt. Ekkor kaptam az első csomagot is. A következő hét a bizonytalanságban zajlott le, hol reményekkel telve, hol teljes osüggedésben. Szerdán kiengedték Be- leznayt, ekkor a nyomozók egy Binder nevű csendőrfőhadnagy biztatása alapján Juc is, én is abban reménykedtem, hogy pár napon belül szabadulok. A hét végére készen lett volna a jegyzőkönyv. Akkor már látható volt, hogy nem olyan egyszerű a dolog. Szerdán átköltöztettek egy egyes cellába, ahová vasárnap mellém »költözött Schreiber őrnagy. Hétfőn reggelre befejeződött a csendőrt nyomozás, és minket levittek a II. emeletre, itt ismét egyes cellába kerültem, szomszédom Rózsa tűzérezeredes volt, velem szemben (Kiss) János bácsi és (Nagy) Jenő voltak. Még aznap aláírtuk az ügyészségi jegyzőkönyvet, »és közölték, hogy szerdán statáriális bíróság elé kerülünk. (...) Délután háromkor kezdődött a tárgyalás, a személyi adatok felvétele után visszavezettek minket, csak (Bajcsy-Zsilinszky) Bandi bácsi maradt bent egyedül, akinek kihallgatása este nyolcig tartott. 7-kor már nem maradhattunk közös cellában; az egész idő alatt ez volt a legrosszabb éjszakám. Másnap kb. 1/2 11-kor került sor kihallgatásomra, a tárgyalás kettőig tartott, s délután folytatódott majdnem fél ötig. Ekkorra az egész cirkusz befejeződött, s másnapra csak az ítélet kihirdetése maradt hátra. Csütörtök este már visszakerültünk a II. emelet 71-es zárkába, hangulatom bizakodó volt Bandi bácsit visszautalták rendes bíróságra, több jel volt a hangulat enyhülésére. Jól aludtam, s bizakodva vártuk a másnapot. Másnap is jó hangulatban ébredtem, csak akkor lettem ideges, amikor a bejövő imok tíz, illetve hat bitófáról kezdett jelenlétemben beszélni. 8 8. — Révay Kálmán naplójából: A kulcsárok nagy kulcscsörgetéssel indulnak el az épület különböző zugaiban lévő cellák felé, 'hogy a 723
