Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 4. szám - Simonffy András: Kompország katonái IV. (történelmi kollázsregény)
len. De ez már a mostani megbeszélésen túlmenő feladat, ezt itt részletesen úgysem lehet megbeszélni. Petrov és Miklós utasítására — fenti szellemben — az 1. magyar hadsereg seregtestei részére az intézkedést elkészítettem. Én, persze, abban a hitben élek, hogy máris indulhatok vissza a hadsereghez. Én vagyok a hadsereg vezérkari főnöke, ez a kötelességem. De Mehlisz kijelenti: „Minden parancsot hadifogoly tisztek visznek át a- fronton.” Tiltakozom, de hiába. Nagyon dühös lettem, mert a parlamenten jogok megsértését láttam ebben, és közöltem aggályaimat, miszerint így .ezeknek az intézkedéseknek aligha lesz foganatja, mert a hadseregparancsnok aláírása egyedül nem lesz elég biztosíték. Legalább az én jelenlétemet szükségesnek tartom, és ezért tegyék lehetővé, hogy a legközelebbi magyar hadosztály arcvonalára, majd onnan a hadosztályparancsnokságig tovább mehessek. Előadtam, hogy kérésemet annál is inkább indokoltnak látom, mert Molnár alezredes a rádióállomással az orosz vonalaknál eddig nem jelentkezett, és így a hadseregparancsnokSággal, főleg Vasváry vezérőrnagy- gyal és Székely László vezérkari ezredessel, helyettesemmel, érintkezni nem lehetett. Egyben tisztelettel felhívtam figyelmét, hogy nem hadifogoly vagyok, hanem parlamenter. Mehlisz végül kijelentette, hogy mindezt megérti, de felel az életemért, és ezért nem engedhet. És most azt kell mondanom neked, hogy Mehlisz aggodalma nem volt alaptalan. Ö már tájékozott volt a budapesti helyzetet illetően, tudott Szálasi hatalomátvételéről, é.; visszatérésemet a hadsereghez már veszélyeztetettnek látta. Én viszont még mindig bíztam abban, hogy ha a hadseregparancsnoksággal érintkezést tudok venni, akkor misszióm eredménnyel járhat. Tehát hadifogoly tisztekkel mennek át a parancsok ... Én még mindig vitatkozom Mehlisszel, mondván, hogy így ezeknek a parancsoknak nem lesz foganatja. Ezek a tisztek ki lesznek téve annak, hogy amint jelentkeznek, hadbíróság elé állítják őket... Tulpanov ezredes (Mehlisz helyettese) és Illés Béla jelenlétében a korahajnali órákban nekem kellett eligazítanom azt az önként jelentkező tizennégy tisztet, akik a parancsok átvitelére vállalkoztak. Katonás bemutatkozás és rövid tájékoztatás után néhány buzdító szót intéztem hozzájuk. Felhívtam figyelmüket feladatuk veszélyes, de egyben hazafias és szükséges voltára, melyért a legnagyobb megbecsülés és jutalom vár rájuk, majd hadtest, illetve hadosztály szerint eligazítottam őket. Végül, megható búcsúvétel után, telve aggállyal, útnak indítottam őket. Nevüket csak hosszas levelezgetés után, 1970-ben sikerült megállapítanom, ők tizennégyen tehát a következők voltak: Miklós László zászlós (később főhadnagy) dr. Bihari János tartalékos hadnagy Szabolcs Gyula zászlós Gyila Barnabás zászlós Kondás Barnabás zászlós Vermes József zászlós Hidasi János zászlós Györbíró Ferenc tartalékos hadnagy dr. Vajda Albert tartalékos hadnagy (munkaszolgálatos) 359
