Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 2. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék VI.

JOBBRÓL BALRA: VAJDA LAJOS, BÁLINT ENDRE, SZÁNTÓ PIROSKA, BIRÖ GÁBORNÉ

belőlem ellenállást, de az ellenállás a valódi tartalmak ellen, a szürrealitás ürügyén, számomra elfogadhatatlan és ellenszenves. Szeretném, ha elhinnék nekem, hogy nem az idős művész zsörtölődése a „fiatalok túlkapásai” ellen, amiket a fentiekben írtam, hiszen magam is „túlikapó” vagyok, de az idézett rajzok láttán azt a szégyenkezésfélét érzem, mint amikor egy embertársamat rajtakapom valami hazugságon ... Negyedik éve múlt, hogy beteg vagyok, és nagyon ritkán jutok el egy-egy kiállítást megnézni. Most rászántam magam arra, hogy feleségemmel együtt megnézzük Gyarmathy Tihamér kiállítását, akinek még együtt ennyi művét sem ón, sem a pesti közönség nem láthatta. Miért is írok errről? Mert Gyarmathy művészete jó ellenpéldája lehetne a mindenáron való „modernista” ügyeskedésnek. Hát bizony itt jól ül az idézet Adytól: „Finom remegések az erőm”. Gyarmathy kozmikus sejtetései hitelesek, és kiemelkedő, jó képei igazolják kutatásainak helyes irányát. Érzelemdús világa elvont, de elvontságában is aktívan szippantja be a közeledni akarókat formavilágának centrumába. S kell-e ennél több? Akit megérintenek a dolgok, annák nem esik nehezére a tájékozódás. Örülök, hogy kimozdultam kényszerű remete-magányomból... Visszagyalogolva néhány kemény évtizedet, újra az Örömvölgy utcában találom magamat, veszekedve az élettel és vesződve önmagámmal...

149