Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 3. szám - Száraz György: A vezérkari főnök (Dokumentumjáték)
cselekedni a tiszt urakat, ennyi az egész. BÖHM: A bűvészinas, meg a szellemek. Erre nem gondolsz? HAUBRICH (durván): Eredj a fenébe! (Csend.) Kun Béla és a tisztelt bolsi barátai a kalandor politikájukkal a fehér terrort készítik elő. Nekünk, szociáldemokratáknak, kötelességünk, hogy megakadályozzuk a proletáriátus öngyilkosságát. Igen? BÖHM: Igen, de ... HAUBRICH: Bármilyen eszközzel. Nem finnyáskodhatunk. BÖHM (bizonytalanul): Várni kellene. HAUBRICH: Erről van szó. Kivárni, amíg a fehérek és a bolsik megeszik egymást. (Csend.) BÖHM: Keserves dolog. HAUBRICH: Nem érzeleghetünk. Ki más buktathatná meg Kun Bélát, mint az ellenforradalmárok? Böhm, Haub- rich, Kunfi — Kun Béla, Szamuely, Landler ellen? Népbiztosok a népbiztosok ellen? Senki sem mosná le rólunk, hogy hátba támadtuk a diktatúrát. (Csend.) A dolog pofon-egyszerű: ez a fehérgárdista banda hónapok óta szervezkedik. Annyi szuflája nincs, hogy megbirkózzék a Tanácsköztársaság egyesült erőivel: de ha a szociáldemokraták semlegesek, a kommunistákat talán legyűrheti. Miért ne hagynánk őket cselekedni, ha ezzel semmit sem kockáztatunk? Elkergetik Kunékat, aztán mehetnek a fenébe BÖHM: És ha nem mennek? HAUBRICH: Akkor küldjük őket. Statáriumot hirdetek Budapest egész területére. Itt a rendelet. A holnapi Vörös Újságban megjelenik. Hozom a vasas ezredet Csepelről, és két óra alatt rendet csinálok. Agyonlövetem az egész bandát. Értsd meg: egy csapással végezhetünk a bolsi fanatikusokkal és a fehér ellenforradalommal. ök megmentenek minket Kunéktól, mi pedig megmentjük tőlük a diktatúrát. Ki jár jól? A magyar proletáriátus! BÖHM: Mikorra tervezik a puccsot? HAUBRICH: Huszonnegyedikére. BÖHM: Mekkora erővel? HAUBRICH: Az Engels-Iaktanyában levő tüzérekre, a Mauthner-bőrgyári karhatalomra és a ludovikásokra alapozták az egészet. Arkner, a dunai flottila politikai megbízottja is az ő emberük. Vál lalta, hogy csatlakozik a monitorokkal. BÖHM: Hajókkal akarják megszállni a várost? HAUBRICH: A lélektani hatás sem le- kicsinylendő. A monitorok kifutásával egyidőben a tisztiiskolások elfoglalják a telefonközpontot. A tisztek a laktanyákban csatlakozásra szólítják fel a helyőrséget. BÖHM: Kinek a nevében? HAUBRICH: A szociáldemokrácia nevében. (Böhm elhúzza a száját.) Lemberkovics százados, a vezetőjük kijelentette: ők nem a tanácsköztársaság, hanem a kommunista diktatúra ellen akarnak fellépni. Belátja, hogy a szociáldemokrácia az egyetlen kormányképes erő ebben az országban. BÖHM: És te hiszel nekik? HAUBRICH (nevet): Hadd bigyje, hogy ezt a buta prolit, ezt a Haubrich Jóskát nem nehéz bepalizni. Most csak röhögjenek ők a markukba. Én majd a végén. BÖHM (gyanakodva): Mondd csak: te magad tárgyaltál velük? HAUBRICH: A fehérekkel? Hülyének nézel? '• BÖHM: Hát akkor? HAUBRICH: Köztem és a puccsisták között egyetlen kapocs van csupán: Markaly Dénes, a katonai tanácsadóm. Ö tárgyalt Lemberkoviccsal. BÖHM: A te nevedben? HAUBRICH: Az én megbízásomból. BÖHM: Ez a puccs, ha nem sikerül, valamennyiünket kompromittálhat. Kun gyanakodni fog. HAUBRICH: Szamuely méginkább. És mit tehetnek? Gondolod, hogy a bizalom tartja együtt ezt a kormányt? Blokád, intervenció, ellenforradalom, éhség — és hozzá még szakítás a szociáldemokratákkal? Mi? (Csönd.) Na látod. Mi van Stromfelddel? BÖHM: Nyolc órára itt lesz. HAUBRICH: Nem fog akadékoskodni? BÖHM: Azt hiszem, nem. Nagyon el van keseredve. Várja a Kormányzótanács döntését a fegyverszüneti tárgyalásokról. HAUBRICH: Előkészítetted? BÖHM: Tudja, hogy Romanelli megbízottjával találkozik. HAUBRICH: Azt is, hogy miért? BÖHM: Én sem estem a fejemre. Azt mondtam, hogy az antant-missziót kell 136
