Életünk, 1979 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1979 / 1-2. szám - Simonffy András: Bizalmatlan tavasz (regényrészlet)
recenben és környékén lakó katonák közül igen sokan kértek eltávozást, hogy ruházatukat kiegészíthessék és élelmet hozzanak. Réthy Andor ezredes, laktanyaparancsnok pedig liberálisan, de jóhiszeműen írta alá az eltávozási engedélyeket. Alig múlt el 24 óra, baj lett ebből. A szovjet parancsnokság, amely február 8-án elhagyta a laktanyát, továbbra is figyelemmel kísérte az eseményeket. Azonnal feltűnt nekik, hogy 9-én egymás után hagyták el a magyar katonák a Pavilont. 10-én a szovjet parancsnokság újra bevonult a laktanyába. Elrendelték a létszámellenőrzést. „Számolgattunk — írja később Botond Béla, a Hadtörténeti Intézet számára készített visszaemlékezésében —, összeadtunk, kivontunk — egy csomó ember hiányzik. A szovjet parancsnokság sokkal nagyobb hiányt állapít meg, mint Réthy ezredes nyilvántartása. Vitatkozunk kézzel-lábbal, ez azonban nem segít.. A szovjet helyőrség-parancsnokság tisztjei nem lehettek biztosak abban, hogy az eltávozásra elengedett magyarok visszatérnek. A háború utolsó hónapjaiban a szökés, mint a háború elleni tiltakozás egyik formája, általánossá vált, hiszen aki átvészelte a háborús éveket, az nem akart meghalni az utolsó napokban. Ilyen tapasztalatok alapján valóban kétséges volt, hogy az otthonukba távozott tiszántúliak visszatérnek a laktanyába. Ezért február 10-étől a magyar katonák nem hagyhatták el a laktanyát. A szovjet táborparancsnok az alábbiakat közölte Botond Béla őrnaggyal, a 6. hadosztály vezérkari főnökével: „A laktanyában levő személyeket vegyék állományba; szervezzék meg a hadosztály csapatait, a szovjet parancsnokság majd ezután adja át véglegesen az embereket.” Február 11-én Székely László ezredes, hadosztályparancsnok rendelt el létszámellenőrzést, s ebbe a szovjet táborparancsnokság egy tisztje is bekapcsolódott. Megállapították, hogy a jegyzőkönyvileg átvett létszámból mindössze 2 tiszt és 5 legénységi állományú katona hiányzik. Ezt a tényt a hadosztályparancsnok írásban jelentette a honvédelmi miniszternek. A hazaengedett többszáz katona közül hét ember nem jött visz- sza 11-én délig. Ezt tanúsította a február 11-i létszámellenőrzés. Vajon milyen személyes okok miatt nem érkezett vissza időre ez a hét ember? Tételezzük fel, hogy február 11-én nem jól számoltak a parancsnokok. Az igazság kiderítéséhez segítséget nyújt egy újabb jelentés, amelyet február 21-én készítettek, amikor újraszámolták az embereket. Már a nevüket is feljegyezték. Ekkor a pavilonban 8471 ember tartózkodott. Az átadottak száma 8488 fő volt. A február 21-i jelentésben közölt létszám ennél tehát 17-tel kevesebb. Tudjuk, hogy Kővári Marcell alezredes néhány embert még február 9-én áthelyezett a Pavilonból a maga törzsébe, a kerületi parancsnokságra. A minisztériumba is vittek el tiszteket. Kórházba is kerülhettek a laktanyából. A létszám tehát ilyen okok miatt csökkent 17 fővel. Mert az eltávozásra elengedett katonák visszajöttek parancsnokaikhoz. 13
