Életünk, 1978 (16. évfolyam, 1-6. szám)
1978 / 2. szám - Péntek Imre: Hogyor József regényéről
Mindannyian érzik: reményteljes idő vette kezdetét a keserves küszködés, a nélkülözés után. De ez is kevés. A nyomasztó gondok sűrűje nem ritkul. Az embereknek pénz kell, a munkaegységre fizetni kell. Hogyan tovább? Az emberek bizalma, bizakodása megmámorosítja a fiatal agronómust: búcsúra pénzt ígér... Ám ahhoz már kevés az ereje, hogy hitelt szerezzen a bankból, ahol nyakig úsznak az adósságokban. Egy lehetőség marad. A megyei első titkár megígéri a hitelt, ha négy új belépőt szereznek. A regény első feléből kitetszik: ezt a feltételt lehetetlen teljesíteni. A belépésnek még a gondolata is felbőszíti az embereket. Csak a kényszernek engednek, semmi, másnak. És az is világos: Nagy János dilemmája nem oldható fel azok közt az erkölcsipolitikai normák közt, melyeket önként vállalt magára. Iszonyú próbatétel! Az agronómus érzi a vesztét, tiltakozik a „megoldás” gondolata ellen, de ugyanakkor kénytelen belátni: nincs jobb. Csak két rossz közül választhatja a kevésbé rosszat. Négy új tagot a faluban — amely gyülölködően figyeli minden lépését, hiszen híre jár a tagosításnak, a legértékesebb földek elvételének — csak az ávó fenyegetéseivel lehet beszervezni. Vagy... Vagy más nem tisztességes módon. Nagy János egy szerencsétlenül járt, szorgalmas paraszt embert szemel ki, mint „gyenge pontot”: az ő útját kéne egyengetni a belépés felé. Ám a fuldokló gazda az utolsókig ellenáll: amíg egyetlen tehénkéjét igába foghatja, jobb neki kívül. Pedig minden ellene esküszik. A lánya férjhez megy, a tehénvásár nem sikerül, pénze elmegy a hozományra, a lakodalomra. De ez az egy tehén is elég. Majd csak lesz valahogy... Nos, ezen a tehénkén múlik, feladja-e az egyéni életet? Ez áll az agronómus, a hitel útjába. Ennek a tehénnek pusztulnia kell! Ekkor akad egy kéretlen szövetséges, az ördög cimborája, a falu ezermestere, egyetlen iparosa, egy morál Insanity, aki Nagy János hallgatólagos beleegyezésével a lagzi ideje alatt lesántítja a tehenet. Meglesz a pénz, de a fiatal agronómus elkövette a drámai vétket, elveszítette kényesen őrzött morális ártatlanságát. A közölt részlet éppen ennek a döntésnek szorongató állapotát festi az általános vigalom közepette. Hogyor József regénye azért döbbenetes olvasmány, mert vérlázítóan hiteles képet ad egy hitelét vesztett, megtévedt politikai berendezkedésről, válságáról, helyzetének tarthatatlanságáról. De valahol meg kell, hogy törjön a bűvös hazúgság-kör, valahol érvényesülni? kell a megcsúfolt normáknak, az élet természetes rendjének, a szociális és emberi igazságoknak. » És ez így is van! A munkában megőrződik az elveszett tisztesség. A földnek, a vetésnek, az éhes állatnak nem lehet hazudni. A regény legszebb, legmegragadóbb vonulata éppen az a küzdelem, amelyet Nag\ János folytat belső integritásáért, megbomlott erkölcsi világrendje helyreállításáért. A munka örök erkölcsi törvényeivel védekezik egy erkölcstelen, esztelen kényszer- helyzet nyomása ellen. Ezért menthetjük fel drámai vétke alól, melyet Takács Istvánnal szemben elkövetett. Ezért dobog a szívünk érte, amikor egyszál egyedül, mindenkitől elhagyatva a kormos traktor nyergében szemközt indul a feldühödött, földjét, legdrágább kincsét 121
