Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)
1977 / 1. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Föld II.
hogy olcsó vagy nincs ára, a föld nem hal meg. Dobog. Lüktető ereje van. És erre akartam én az embereket rábeszélni. — Hát ahol délelőtt jártunk, a telepen. Ahol az a sok söröskuDak volt. Meg az a sok csolovek ember. Pedig igyekvőek ám. Valamikor kecskejárás' volt ott, most meg a legszebb házak. De ha valaki kézbe venné azokat a csolovek embereket, hogy mit lehet kihozni 300—400 négyszögöl földből. .. Talán 5 százaléka foglalkozik csak kultúrnövényekkel. De némelyik ember irtó hanyag ám. Csak azt látja, hogy a szomszédnak jól megy. De azt nem veszik ám észre, hogy a szomszéd reggel 4 órakor fölkel. És amikor a műszak letelik, nem a kocsmába megy. Hanem megfogja a kapát, és újabb 8 órát még dolgozik. Aki produkál azt én becsülöm. Azt szeretném, ha minden ember boldogulna. — Aztán a virágmag. A Magtisztítónál ajánlották. Jó pénzt hoz. Jövök haza, mondom a feleségemnek, termelünk virágmagot vagy nem termelünk? Itthon volt éppen a Zoli gyerek is. Begyújtottam a ZETORT, fölszántottam. Hatalmas esőt kaptunk a végére. Aztán a vetés után is jött egy nagy zuhé. Rosszul kelt ki. Föl kellett kaparcsolni a földet. Nedves föld, száraz föld. a feleségemet megríkatta a virág. Szántsd ki. Hagyjuk abba! — Nem lehet, Anyukám. Csináljuk csak! Lesz egy öltöző ruha a virág árából. Nem köll. Jól van. Akkor legyen a tied az egész pénz, de ezt csinálni köll. Rosszul kelt ki, mert a segítségek gyönge munkát csináltak. A Magtisztítónál is ajánlották, nehogy kiszántsuk, hanem be köll palántálni. Na mármost, amit én meg a feleségem palántáltunk, az jó lett, amit a segítségek, nem sikerült. Akkor újra nekifogtunk ketten, és bepalántáltuk. De még az ősz volt csak a kutya! Nekiláttunk, két zsák gubót szedtünk le ketten egy nap. Az atyaistennek se haladtunk. Másnap újra nekifogtunk, ekkor már késsel vágtuk. Az esők meg jöttek. Két hét is elmúlt, hogy nem lehetett a virághoz nyúlni. Mikor meg lenyírtuk, sok ember elborzadt, hogy lehet ezt elcsépelni. Amikor a ZE- TORRA föl meg lepakoltuk, akkor jöttem rá, hogy hullajt az magától is. Kivertem vellával az egészet. Állítom, semmivel sem lett gyengébb csíraképességű, mint amit géppel csépelnek. 190 kiló virágmagot termeltem, haszon nem volt rajta. Amit kaptam, rá is költöttem. De kitanultam a módját. A másik évben megint nekifogtunk. Lehet ám ezen a munkán rövidíteni is. Akkor már locsoltam a virágot. Nagy pénzt kaptam érte. *— Templomba jártok? — Nem vagyok buzgó katolikus, de úgy gondolom, hogy az ember a sorsát nem tudja elkerülni. Ebben bíztam, és soha vissza nem ijedtem, még ha a halál szájában voltam se. Templomba csak nagy ünnepeken megyünk, szóval módjával. — Tartotok már valahol. Központi fűtés, piros Zsiguli, tízével a disznó az akolban, három szép csikó a karámban, ZETOR, öntözőberendezés, virágtermesztés, meggyes, jó haszon... Mi a további célotok? — Megmondom őszintén. A tavalyi és a tavalyelőtti jövedelemből a központi fűtést tudtuk megcsinálni, ötvenhét ezresbe került. A további tervem meg az, ha majd a kisebbik gyereket is sikerül a szárnyára bocsátanunk, ezt az öreg, hűséges Zsigulit is kicserélem Fiatra. Semmi más. — A gyerekeiteknek mit adtatok? — Feri kapott egy Moszkvicsot meg 20 ezer forintot. Ö autószerelő. A Zoli pedig egy házat, ő a gáz meg a víz szerelését tanulja, anyám kis házát, ami ránk maradt. De sokszor megbánta szegény, bocsánatot is kért, hogy annyira 64
