Életünk, 1977 (15. évfolyam, 1-6. szám)

1977 / 6. szám - Kende János: Emlékezés Szabó Ervinre

hívta a munkásság tömegeinek figyelmét a forradalmi szocialisták tevékenységére.14 Az MS2DP által szervezett 1917. november 25-i tüntetésen már sok ezren hangoztatták a forradalmi szocialisták jelszavait: az orosz példa követését, a munkástanácsok megalakítását.

1917 decemberében és január elején napirenden voltak a munkástüntetések Budapesten és többször sor került katonaság bevetésére is. A forradalmi szocialisták, hogy céljaikról a katonaságot felvilágosítsák, röpiratot adtak ki magyar és szerb nyelven (a bosnyák csapatok közötti terjesztésre), és eljuttatták azokat a budapesti helyőrség laktanyáiba, valamint a frontra is.

Az egyik legjelentősebb, a forradalmi szocialisták által szervezett demonstrációra 1918. január 5-én került sor, amikor — főként a kelenföldi, lágymányosi üzemekből kivonult több ezer munkás tüntetett a német főkonzulátus előtt a breszti békefeltételek ellen. A tüntetésekkel egyidőben tűz ütött ki az Albertfalvai Repülőgépgyárban, amely akkor Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű üzeme, s az ellenzéki mozgalmak szilárd bázisa volt. A hatóságok — bár bizonyítani nem sikerült — szabotázsra gyanakodtak.15

Itt szeretnék utalni arra a korántsem köziismert tényre, hogy a baloldali ellenzék — és később a KMP — tömegbefolyása a magyarországi munkásság legképzettebb rétegeiben volt a legerősebb, nevezetesen az akkor számottevő gépkocsi- és repülőgépgyártó iparban, s a hadiipar más, technikailag is élenjáró üzemeiben (pl. a csepeli Weiss Manfréd gyárban).

Duczynska Ilona a forradalmi szocialisták első garnitúrájának tevékenységére visszaemlékezve határozottan állítja, hogy Szabó Ervin közvetlenül nem vett részt a csoport munkájában. Haász Árpád másképp emlékezik, utal Szabó Ervin rendszeres eszmei segítségére, azonban közlései arra az időszakra vonatkoznak, amikor már Budapestre is megérkezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom híre s ez nyilván hatott Szabó Ervin hangulatára, magatartására. 1917 végén, 1918 elején, amikor a csoport propagandájában előtérbe kerül a munkástanácsok eszméjének népszerűsítése, amelyet a többi ellenzéki csoporttal (szocialista mérnökök, az MS2DP „régi” Vágó Béla, Szántó Béla, László Jenő, Alpári Gyula, Hirossik János fémjelezte baloldala) együtt végeznek,17 ismét cselekvő vezetőként mutatkozik Szabó Ervin. Nyilvánvaló tény, hogy a különböző ellenzéki áramlatok „összehangolódása” csak általa mehetett végbe, nemcsak tekintélye, hanem kapcsolatai miatt is. A szakszervezetekben kibontakozó, az orosz példára hivatkozó mozgalom, amely az MSZDP felett politikai ellenőrzést gyakorló munkástanács megalkotását célozta, Szabó Ervin helyeslésével találkozott. Ennek nála szokatlan módon is kifejezést adott, mint ezt Jászi Oszkár közléséből tudjuk. 1918. január 13-án, amikor az MSZiDP népgyűléseket szervezett, ahol az ellenzék elfogadtatta javaslatát a munkástanácsok létrehozásáról, maga is elment az egyik gyűlésre s tüntetőén helyeselte az előterjesztett ellenzéki indítványt, amelynek szövegezésén joggal vette észre biográfusa, Litván György a Szabó Ervin-i műhely nyomait.18

A határozat elfogadása után az ellenzék képviselői összehívták a baloldali üzemi bizalmiak értekezletét és egy 11 tagú előkészítő bizottságot választottak a munkástanács megszervezésére. A rendőrség úgy találta, hogy ez az utolsó pillanat a beavatkozásra: bezáratta a Galilei-kört, amelyet a maga egészében tévesen azonosított a forradalmi szocialisták szervezetével és elfogta az illegális szervezet számos vezetőjét: Duczynska Ilonát, Sugár Tivadart, Végh Dezsőt, Kelen Józsefet, Csillag Lászlót s számos társát, és néhány hétre volt szükség, hogy a szervezetet Korvin Ottó, Sallai Imre és társai helyreállítsák. A tömegmozgal503