Életünk, 1976 (14. évfolyam, 1-6. szám)
1976 / 2. szám - SZEMLE - Bárdosi Németh János: Versmondók könyve 1975
Versmondók könyve, 1975 Sokféle szándék vezette a Versmondók könyve, 1975. szerkesztőit: Gárdonyi Bélát és Kárpáti Kamillt, amikor útrabocsátották ízléses, szép kiállítási antológiájukat. A kötetet Győr-Sopron megye Tanácsa és a budapesti XX. kerület (a régi Erzsébetváros) közösen adták ki. Már a közös kiadás is útmutatással szolgál a nemes szándék felől. Győr hagyományosan a szépszó, pontosabban a szép magyar beszéd fellegvára. Évek óta impozáns módon rendezik meg a versmondás versenyét és a költők találkozóját. Dunántúl költői jönnek össze erre az alkalomra a „vizek városában”, hogy asszisztáljanak a versmondás ünnepéhez. 1972 őszén én is részt vettem ezen az ünnepségen. Kormos István, Simon István, Takáts Gyula, Somlyó György, Fodor András, Hunyadi István, Gergely Ágnes, Tüskés Tibor, Veress Endre és mások társaságában. Jártunk az ősi város iskoláiban, intézményeiben, üzemeiben. A környéket is bekapcsolták az ünnepségek körébe. Hárs Ernővel a Lajta-mentére: Magyaróvárra látogattunk el. Éreztem, éreztük: mindenütt a vers szeretetének vagyunk tanúi. Aztán a költők kirándultak Pannonhalmára, ahol hajdan „Római centurió pillantott szét e halomról”. A táj Egry József festői színeit villantó látványa után az apátság múzeumának kincseit (az első magyar szavak kódexeit) mutatták meg, és a templom orgonáján ősi magyar énekek hozták szívünkbe az Árr pád-kor hangulatát. Mindez maradandó emlék bennem, és most, a kötet lapozgatása közben a mélyebb réteg is feltárul előttem. A közös kiadványnak az az alapja, hogy Z. Szabó László nagyszerű győri kezdeményezésébe bekapcsolódott a főváros XX. kerülete, és Kápáti Kamillái közösen próbálják a szép versmondás ügyét szolgálni. Z. Szabó Lászlónak ebben a törekvésben úttörő, szinte irodalomtörténeti szerepe van. A Péchy Blanka által kezdeményezett (a Kazinczy-díjjal is párosuló) mozgalom a szép magyar beszédért a versek szárnyán próbál utat tömi a küzdelmes, nehéz célért: ,,a beszéd eszközeinek (hangsúly, hanglejtés) helyes használatáért”. Ez az antológia hasznos kézikönyv a szavalok számára, olyan költők versenyanyagából válogat, akik a Rábavidék: Győr, Sopron, Moson vagy a főváros peremterületén: Erzsér betváros talajából nőttek ki. Ez a szándék már jóval több, mint segédeszköz a versmondáshoz, dokumentum, — ha úgy tetszik — irodalomtörténet arról, hogy a neves költők vagy a most indulók mit adtak-kaptak a véletlenül összekapcsolódó két távoli pólustól. A kötet a nyugati határvidék: Győr—Sopron—Moson tájáról — a sok értékes névből is kiemelve — Becht Rezső, Hárs Ernő, Kádár Péter, Kerék Imre, Kormos István, Marafkó László, Maróti Lajos, Pió Márta, Sarkady Sándor, Simon Lajos, Szapudi András vagy Pesterzsébetről: Albert Zsuzsa, Béri Géza, Csillag Tibor, Földeák János, Kárpáti Kamill, Molnár Géza, Tamási Lajos, Zsombok Tímár György és mások verseit, rövid prózai írásait tartalmazza. Három évtized (a felszabadulás óta eltelt kor) anyagából válogattak a szerkesztők: ízlésesen, mindig mértéktartóan. Élvonalbeli költők és tehetséges fiatalok sorakoznak föl a több mint 400 oldalas, szépen illusztrált kötet lapjain. Olvasmánynak is izgalmas, megfogó a kötet, mentes a provincializmus laposságától. A másfél száz versben alig akad írás, amelyben a teljes izzás mellett a tehetség 180
