Életünk, 1975 (13. évfolyam, 1-6. szám)

1975 / 4. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Varga János: Kis vállalat - Nagy vállalkozás

elsősorban magyar érdekeket szolgál. Elsősorban magyar, és csak másodsorban közös érdekeket. Természetesen voltak zökkenők, összekoccanások, sőt heves viták is, különösen földtani vonatkozásban, például az alsóperei kérdésben... De ha éjfélig élesen vitázott is a szovjet a magyarral, utána mégis koccintottunk és ettünk.

V. Béla: — Munkastílusuk bürokráciamentes volt. Akik jól dolgoztak, jól is kerestek. Természetesen a hatalmuk, tekintélyük is megvolt ahhoz, hogy min dent elintézzenek, kifelé is.

P. Ernő: — A szovjetek a munkát nézték, a háborús bűnöket kivéve nem számított náluk, hogy ki mi volt, csak az számított, ki mit produkált. Ha magyar részről kifogásoltak ilyen szempontból valamit, a szovjetek visszautasították. Azt mondták, majd ők megnevelik, csak az a fontos, hogy jól dolgozik.

Ny. Géza: — Ott kellett lennem mindenütt, mert kapocs voltam, elég sokszor, minden jelentősebb témában, kérdésben. A szovjetek nagyon tudtak alkalmazkodni. Nagyon vigyáztak arra, nehogy egy célzással is megsértsék nemzeti öntudatunkat. Nem is sértették ezt meg, se életmódban, se viselkedésben, se magatartásukban, se mindennapi tevékenységükben.

P. Ernő: — A munkában hivatalosak voltunk, utána pedig barátiak. A szovjetek igényelték, hogy a kollektíva összetartson. Közösen ünnepeltük meg a szovjet és magyar társadalmi és egyéb ünnepeket, de gyakran rögtönzött összejövetelek is voltak. Közös vacsorákat is rendeztünk; ha valaki hozott valamit,, azt megosztottuk. Barátságos társaság gyűlt össze. Mindnyájan ott laktunk egy helyen, az Angela-villában. Munkaidő után olykor kedélyes összejöveteleket tartottunk.

H. Nándor: — Meg kell mondanom, hogy Bejgulenko különleges szervező volt. Talán épp azért küldték hozzánk, mert szervezőképességét ismerték. Utasításait sohasem parancsszerűen adta ki, hanem mindig egyszerűen, beszélgetés- szerű en. Mindig teljesítette ígéreteit. Mozgékony ember volt, a legrosszabb körülmények között, a legnehezebben megközelíthető területen dolgozó fúróberendezéseket is meglátogatta.

Popov nagyon szerette az újszerűséget, a korábbiaktól eltérő megoldásokat. Ha valami érdekelte, órákat is eltöltött egy fúrógépnél. Mindig szebbet, jobbat akart. Ha ez nem sikerült neki, újrakezdte, és addig-addig kísérletezett, míg elgondolásai eredménnyel jártak.

Ny. Géza: — Bejgulenko középtermetű, érdekes típus volt, halk szavú, nem jellegzetesen orosz, hanem inkább talán ukrán, talán kaukázusi. Kiegyensúlyozott, józan életű ember volt. Orosztól is, magyartól is a legszigorúbb fegyelmet követelte meg. Sőt, a szovjet munkatársakkal még szigorúbb volt, arra törekedett, hogy az ő munkájuk, magatartásuk példamutató legyen. Ha segíteni tudott, segített mindenkinek, kis és nagy beosztás nem számított, egyformán kezelte. Nem intézkedett elhamarkodottan. Ha olyan téma akadt, amit nehéz volt fordításban megközelíteni, annyi oldalról járta körül, közelítette meg a kérdést, amennyire az a téma alapos megismeréséhez szükséges volt.

B. Kálmán: — A kutatóvállalatnál mindjárt kezdetben jó szellem alakult ki. Ennek okát abban látom, hogy a munkaerők túlnyomó része szakember volt, aki, ha nem is mindig bauxittal foglalkozott, de földtani kutatással vagy földtani kutatások segédmunkálataival. Tehát többségükben olyan szakemberek voltak, akik szerették és ismerték ezt a munkát, és azért választották, mert hajlamuk volt rá, szerették a mesterségüket vagy hivatásukat. Én a jó szellem jelenlétét azzal látom igazoltnak elsősorban, hogy milyen eredmények születtek a földtani meg321