Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - FIATAL ÉLETÜNK - Jung János: Gólya (elbeszélés)

fiatal életünk

JUNG JÁNOS

Gólya

Csak elsuhant a műhely ellőtt, s ami már tudtuk, hogy új munkatársunk érkezett. Talán éppen érdeklődött iá főnököknél, almikor kijelöltük számára a kis csepeli gépet. Könnyű dolgunk volt, & főnökség minden jelentkezőt fölvett.

Hamarosan Csqpasi művezetővel jött le az új fiú, magas, könnyed mozgású, mosolygós fiatalember. Minden idegenkedés nélkül, udvariasan bemutatkozott mindnyájunknak, közvetlen egyszerűséggel — amit minidig bámulni tudtam! — néhány hangulatos mondatot szórt szét köztünk, pedig nelki sem lehetett sok mondanivalója. Mintha ő lett volna otthon. Mi meg essünk hasra előtte? Gondolom. a szokottnál három fokkal komolyabb pofiát vágtunk, mert ugye egy új fiú még nem tudhatja azt, amit mi itten már vélegetünk.

A főnök sugárzó arccal magyarázott, mint máskor .is, ha tehette. Büszfcél- fcadett azzal a néhány ócsika géppel. Az egyik jobban zörgött a másiknál; egy másik, ha beindult, 5 perc múlva mindenkit kifárasztott maga körül.

Ekés Tamás másnap munkába állt. S mindjárt új színit hozott közénk a sárga garbójával. Világos ruházatban ugyanis nem szokás melózni mifelénk, hiszen azon rögtön meglátszik minden. Röhögni kellett arra a gondolaitra, hogyan fog kinézni hdiniapután. Egyesek azt hiszik, már az anyagnak is van annyi szocialista öntudata, hogy nem plszkítja be a dolgozót.

Igyekezettel termelt Ekes, mint új munkáshoz illő, és iáim lényeges: méretre is jól. Különben a legtooiszosabb munkákat kapta. Nem kitolásból. Ez valahogy így van rendjén. Jön egy új szaki, s rövidke időre megpihen ,a régi, akinek mindkét füle teletömődött már zajjal és öntvénypornal. Üdítő látvány a más csinálta Jlegvaoafcabb meló.

Könnyedén illeszkedett közénk Tamás. Magam azt se tudtam, honnan jött, pedig ezt iá fontos kérdést máskor aligha engedem el. Egyszerűen viselkedett. Nem mutatott túlzott kedvet munka közben, és sohasem átkozódott, szitkozódott vagy köpködött. Azt sejthették, hogy fáj nieki is a porforgáos, de csupán annyit mondott ide vonatkozót, hogy ez a kosz, ami itt van, folyamatossá teszi a bélműködését. Azt akarván ezzel mondani... nia mindegy. Maradjunk laz ő finom megfogaCmazásánál.

Egy erős hét után mindegyik illetékes nyilatkozott. Durfca, a .csoportvezető elégedetten, a művezető boldogan, hogy végre olyan munkaerő adatott, aki használható is. Részünkről elismertük, hogy jópofa, elviselhető „hapsi”, azaz szellemes, derűs, talán okos is, ez utóbbit nem hangsúlyozva. Mégiscsak új ember.

123