Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 1. szám - SZEMLE - Paku Imre: Petőfi '73
das külterületi határrészen) műnek születési, keletkezési helye, élményforrása. Köztük szerepel a Lánc versei, Szerelem gyöngyei, Felhők című verssorozatok, ugyanúgy itt írta számos levelét, a „Zöld Marci” népszínművét, a „Tigris és hiéna” drámáját, „A hóhér kötele” regényét, természetesen ezeken kívül számos, emlékezetes költeményét. Az emlékkönyvben közölt 33 vers között szerepelnek olyanok, melyeket máshol, a Kiskunság területén kívül írt: Késmárk, Szalonta, Erdőd, Szatmár, Debrecen, Pozsony egy-egy szülőföldi vonatkozású, hazavágyó verssel szerepel, míg Pest néggyel. E kis antológia közül négy Kecskeméten, hat Dunavecsén, három Kúnszent- miklóson, kilenc Szalkszentmártonon és egy Félegyházán keltezett költemény. „Itt születtem én ezen a tájon” című emlékkönyv közleményei szerint a mai Bács-Kiskun megye területén találhatjuk meg Petőfi valóságos és szellemi szülőföldjét; ezt a tényt leginkább Kiss József zárótanulmánya bizonyítja ismételten és nagyszerűen. A csaknem egy évszázadra terjedő szülőhelyi vita érdekelt városa, Kiskunfélegyháza egy emelkedett szellemű, tárgyilagos szemléletre valló kiadvány keretében ösz- szegezte Petőfi-kapcsolatait. „Petőfi-emlékek Kiskunfélegyházán” című, ízléses, gondos szerkesztésű, jól válogatott szemelvényű és főként nagyszerű kiállítású kiadvány méltó párja az előbbinek. A közölt rajzok színvonala alacsony, e rajzok szinte feleslegesek. A megyei műsorfüzethez hasonlóan a félegyházi mű is szövegkísérő képekkel egészül ki. Kevesebb Petőfi-művet közöl, inkább tanulmány-, emlékezés-szemelvényekre szorítkozik. Petőfi és családja sorsának Félegyházához kapcsolása terén józan mérsékletet tanúsít e kötet két szerkesztője, bőségesen szól e mű a költő utóéletének helyi alakulásairól, szélsőséges, egykori követelődző hangoskodást mellőzve, a tisztes kegyelet számos megnyilvánulásáról világos képet bontakoztat ki. Mezősi Károly közleményei félreérthetetlenül jelzik — hosszabb-rövidebb szövegrészek révén — egy helybeli kutató feladatkörét, egyéni kutató módszerének kifejlődését, minden vonatkozású tárgyilagosságát, nemkülönben kiemelkedő eredményeit. Róla később még részletesebben fogunk értekezni. Egy másik füzetke „Petőfi-emlékek Pápán” cím alatt jelent meg. A kezdeményező Heitler László szerkesztői és művészi érdemeit, tisztes törekvéseit nem csökkenti az ösztövér kiadvány felemás mivolta, gyönge kiállítása; a kiadó helyi hirdetővállalat zajos hirdetései nagyobb teret kaptak benne, mint a kitűnő szövegközlések, idézetek, adatok, a Petőfivel kapcsolatos épületek és más emlékek rajzai. Nem menti fel e füzet olcsó kivitelezése az ottani emlékbizottságot enemű nagyobb kötelezettségei alól, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egy nagyszerű szobrot, Somogyi József kiváló művét fölállították Pápán. A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár hasonmás kiadásban jelentette meg az End- rődi Sándor: „Petőfi napjai a magyar irodalomban 1842—1849” forrásértékű kötetet, továbbá egy ajánló Petőfi-bibliográfiát. Mindkettő a költő jobb megismerését segíti. Különösen hasznossá vált az Endrődi-kötetnek név- és vers-próza-mutatóval történt kiegészítése, valamint az egykori bírálatok betűrendes jegyzékének közlése, kiemelése által. Ezek a mutatók a kiadó könyvtár munkatársainak szép teljesítménye. Mindkét kiadvány — viszonylagos jelentőségükhöz képest — alacsony példányszámban csaknem zárt forgalomba került. A Petőfi-év nyitó ünnepségét az Országos Petőfi Emlékbizottság rendezte meg, az ott elhangzott megnyitó beszédet meg a két ünnepi előadást, valamint az emlék- bizottság felhívását „Az élő Petőfi” című könyvművészeti igényű kötet közli. Mind a kiadó, mind a nyomda méltó külső keretet biztosított Losonczi Pál bevezető beszéde, Illyés Gyula és Aczél György előadása számára. Az itt közölt elvi nyilatkozatok — ilyen elsősorban a kötet élére tett felhívás — magas szellemisége és tárgyilagos nyíltsága közölte az ország közvéleményével, hogy a költő valóságos jelentőségének helyes ismerete napjaink feladatai, eredményei tükrében mutatkozhatnak meg végre torzítás nélkül — ország-világ előtt. Petőfi összes költeményeinek ez évi két kiadását ehelyütt föltétlenül meg kell említenünk: legnagyobb irodalmi kiadónk megtalálta a középutat a művészi és a népies kiadásmód között. Ennek a százezres példányú kiadásnak nyomdászati, kötészeti 77
