Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 6. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Farkas Imre: Néhány kalász
puszta-szt.-tornyai földművelőkből. Játszatunk aztán ezekkel Shakespear-t, Moliere-t és népszínműveket. Előadásaink eltartanak este fél 9-től éjfélig, mert népem dehogy is tudna egy darabbal betelni. Vannak aztán ilyenkor annyian, hogy nem férnek egymástól. Es mily érdeklődéssel viseltetnek a színjátszók iránt! A próbákat a bál tartama alatt tartom, de ezeket is nyilvánosan. Kérem, még a táncot is abbahagyják, s eljönnek megtekinteni, hogy Petruchio és bősz Katája mire jutottak. Es hogy játszanak velők! hogy érdeklődnek minden szavuk, minden mozdulatuk iránt. És a próbák végén mennyi az új jelentkező, minden szerepre kaphatnék könnyűszerrel hat színjátszót is!...” (Justh Zs.) — Hány éves volt iáikkor Imre bácsi? — Akkor olyan tíz-tizenegy. Aztán bánom érvig voltaim fcanász, de Justhéfcnál csak egyig. Két asztali katona is volt ott, Szentiványi István, a írnásik meg Horváth Péter. így hitták, asztallá katona. A Péter volt la Zsigáé, de hogy Zsiga elhalt, nem bocsátották el, hanem ő lett aztán az egyik öreg családé. „A legkedvesebb inasa kétségtenül Szentiványi István volt, »a falu aján- doka«, ahogy ő írta. (Ugyanis a falu választotta neki.) A nép »asztali katonákénak nevezte az inasokat. Szentiványi István szentetornyai árendáscsalád gyermeke volt. 1885-ben lépett Justh szolgálatába.” (Szabó F.) — Az öreg vák ember volt. Justh István. Az apjuk. Zsigmondnak az édesapja. Mondom egy évig voltam náluk kiamász meg gulyás. Minden 11 órakor, miikor behajtottam, akkor 1 óráig olvastam laz újságot az öregnek a folyosón. Mert laz öreg nem látta, én meg jól tudtam olvasni. Nem adott semmit se az öreg, iaz asszony az mindig adott. Hun 1 forintot, hun 50 krajcárt, — a felesége. Volt három tehenük, három tehén meg a kertészé, a kocsisé, meg az Iványié. Horváth Páternek nem volt jószágja, mert az esák magán legényember volt. Ök fizették a béremet, a Justh család. Kosztolni mag az a három ember kosztolt. Mindegyik egy^egy hétig. — Napi koszt? — Teljes napi koszt. Igen, így volt. Csakhogy aztán én elkerültem tőlük 98-ban. Mentem dolgozni, marokverőnek. — Jusrth Zsigmondot személyesen isimerte? — Hogyne. — Milyen ember volt? — Ilyenforma nagy, mint maga, csak sovány, csontos, középmagas, barna. .— Beszélgetett is vele? — Néha. Gyerekkoromban beszélgettem vele, nagyon finom, népszerű ember volt. Négyes fogaton járt. Be a faluba is négyes fogattal. Tóth Pál volt neki iá kocsisa. Cenki Lajos a kertésze. Ennek a Cenkd tanítónak a fia. akii Gyopárhalmán tanított valamikor. Én az ő jószágukat legeltettem hátul a gyepen. De miikor legeltettem, mindig odaláttam a sírjára, mert ottan nem volt fa. A színpad helyére oda lett eltemetve. Az apja ás, meg az anyja is, de ő legelőször. Azt nem tudom, hogy melyik halt meg hamarább, az asszony, vagy az ember. „A koporsó vasúton érkezett meg Orosházára, onnan pedig a kastélyba szállították, és ott temették el. Justh hármas (érc, üveg, fa) koporsóban nyugszik. Szép márvány sírkövet állítottak neki. Sírja mellé később odatemették egy fiatalon elhunyt testvérét, majd 1897-ben anyját, 1904-ben apját. A négy koporsót később kriptában helyezték el ugyanott.” (Szabó F.) Dalia volt neki. A színpadon aztán előadták a színészlányok, laikilket ő kiválasztott, a „Keresztes Lidi”, laz volt a legelső. Azt mondja: 531
