Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

„A harmincas években Kirchmayer János, aki szintén dolgozott náluk, Gyulával jó viszonyt tartott, felkereste Pesten. Eljött hozzám és újságolta, hogy milyen nagy festő lett belőle, és milyen szép képei vannak, de nemigen tudja eladni, mert azt mondják róla, hogy forradalmár.”

Derkovitsiról köztudott volt, hogy művészetével — ia nyomort és az üldöztetést is vállalva — rend íthetatlenül szolgálta a harcot az elnyomottakért. A hatalom urai és laz uralkodó osztályok tagjai féltek, tőle, de tehetségét és jelentőségét nem hallgathatták él, ezért próbálták benne különválasztani a művészt és laz embert: az egyiket dicsérve, a másikat elmarasztalva.

A Szombathelyen élő, vagy innen elszármazott művészek legtöbbje is figyelemmel kísérte Derkovits művészetét, felkeresték kiállításait, s alkotásait a saját művészi ép 'politikai felfogásuk szerint értékelték. Bizonyosra vehető a személyi kapcsolat is, ez azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy Derkovits vágya teljesülhessen.

Attól kezdve, hogy 1918-han az „Otthon” Írók Körében tartott kiállításon egy képe feltűnést keltett, sokasodtak az .alkalmak, iá közönség elé lépés lehetőségei, így ia sajtó ds 'gyakran foglalkozott D'erkovits személyével és művészetével, a szülőváros méltatásai azonban elmaradtak. Elkésett, mégis jelentős a Nyugatmagyar ország 1934. november 5-i számában „Az éhenhalt Derkovits festőművész kálváriás útja la Zanaiti úti asztalosműhelytől a Szépművészeti Múzeumig” című írás, mely némileg pótolja a mulasztást, amiifeor megállapítja: „Büszkeséggel kell regisztrálnunk, hogy Derkovitsot Vas megye, Szombathely ajándékozta a művészetnek.”

A szülővárosban bemutatkozást, a vágyott kultúrpalotái kiállítást, a Fábián Gyula, Gotthárd István, Tóth János és Riadna! Rezső neves művészék által vezetett Szent Márton Céh tétté lehetővé, de már csak a művész —- 1934. június. 13-^án bekövetkezett — halála után.

DERKOVITS-KIÁJLLÍTÁS SZOMBATHELYEN 1936-BAN

Szombathely legújalbbkoiri művészeti élete a püspöki székhellyé válás, majd nagyobb mértékben a polgárosodás korában bontakozott ki. A század végétől szaporodó iskolák rajztanárai, az álitaluk vezetett képzőművészeti kör tudatosan tágította a művészetét értők és gyakorlók táborát. A múzeum alagsorában helyet kapott szabadMoodia, a rendszeresen megtartott kiállítások erősítették, fejlesztették a város és .az egész megye művészeti életét. Némi következtetésre ad lehetőséget az a tény, hogy az 1903-as ipari kiállításon külön csoportot képeztek az ipar- és képzőművészeti ialfcctások. Festmények, szobrok, különféle művészi kivitelű tárgyak és fényképek pjagy számban kerülitek a kiállítási termekbe.

Az 1920-nas évektől ia századfordulón megalakult Kultúregyesület fogta össze a megye, de 'elsősorban Szombathely kulturális életét. A képzőművészek 1927-berí „Szent Márton Céh” néven tömörültek. A közel ötven tagot számláló Céh a megyéből elszármazott .művészekkel is tartotta a kapcsolatot. Valószínű, hogy Derkovits Gyulával is. (A kérdés kutatása még nem történt meg.) Kétségtelen, hogy Szombathelyen Derkovits művészetét, reprezentatív kiállítás keretében, a Céh mutatta be elsőnek. Az 1936. január 26. és február 4. között a Kultúrpalotában megtartott „Első Dunántúli Képzőművészeti Kiállítás” keretéin