Életünk, 1974 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1974 / 2. szám - SZÜLŐFÖLDÜNK - Kádár Péter: Orsós István tanácstag

(A Vasmegyei Lapoik szeptember 22-i számának híre Derkovits Jó­zsef „vönösváni lasztalos” kiredleniaét dicséri. Valószínű, hogy az elóg gyaíkori sajtóhiba egyike „szülte” iá harmadik Derkovits kiállítót.) Bár elfogadható bizonyíték nincs rá, mégis feltehető, hotgy az 1887-es kiállítás szolgált annak indokául, hogy Derkovits Gyula Szombathelyre költözött. Az bizonyos, hogy feleségével, Csontos Erzsébetté! ezen a kiállításán találkozott először. De itt ijsmerte meg közelebbről a szombathelyi iparosokat, .az asztalos szakma helyzetét és lehetőségeit. Az aranyérmes .asztalos a kiállítás után két hónapra, pontosain 1887. november 7-én kérte, és két nap múlva kézhez is vette a műia&ztalos .ipar folytatásáról szóló iparengedélyt. Csontos Erzsébet szüleivel együtt Söptén lakott. Az ismeretségből két év múlva házasság lett. A salfai plébánia [anyakönyve tanúsítja, hogy az esemény 1889. október 3-án történt. A 26 éves menyasszonynak ifj. Csontos Sándor, a 37 éves vőlegénynek pedig Miilei János szombathelyi cipész-iparos volt a ta­núja. Csontos Mór és felesége, született Pcmgrácz Katalin, ,,fcözbintokos’,-kénf szerepelnek a nyilvántartásokban. Minden bizonnyal tehetősek volták. hiszen lányuknak 10 000 korma hozományt adtak. A pénzből családi ház vételét ter­vezték, végül mégis asztalosműhelyt rendeztek be belőle. Gsonlbosék a további­akban is sokszor és sokféleképpen segítették laz 1890 és 1903 között született hét gyerekkel szaporodó Derkovitp családot. Gyula harmadik gyerekként 1894. áp­rilis 13-án születétt a Rumi út 4. számú háziban. IDŐS DERKOVITS GYULA A külföldet járt, kiváló iparos mesterségének valóságos művésze volt. Állan­dóan képezte magát, külföldi szaklapokat és könyvöket vásárolt. A nagyobb megrendelései elkészítése előtt Becsbe és Berlinbe járt közvetlen tapasztalat­szerzésre. Fő telve volt: jó [anyagból, gondos munkával minél szebb és tökélete­sebb bútort készíteni. Tehetségét 'ás szakmája szeretatét apjától örökölte. Bú­torait maga tervezte és rajzolta. E téren annyira tökéletesítette (tudását, hogy az ipariskoláiban — Kiss Pál szerint — tanította a leendő asztalosokat bútonraj- zolásra. A művészi hajlamú és munkájában a tökélyre törekvő Derkovits a század­forduló utolsó éveiben a Vásár-téren (maii Ady Endre tér) működő Holczheám Kálmán Bútorgyár és kereskedés üzletvezetői munkaköréibe került. Hogy ho­gyan, egyelőre rejtély. (A legidősebb fiú, Jenő, a .budapesti Benczúr ''utca 39/a. szám allatti lakásán 1958-ban történt találkozásunk alkalmával a nagy Millen­niumi Kiállítás hatásával magyarázta az önállóság feladását, a tö­meggyártás irányításának vállalását.) Kétségtelen, hogy laz .asztalosipariban is jelentkező és egyre élesebbé váló kon- kurrenoila-harc idegen volt .a műgonddal dolgozó Derkovitstól. Észre kellett ven­nie, hogy .a versenyben alul marad. Valószínűleg elsősorban ezért határozta el magát iparának szüneteltetésére. A tömeggyártás és annak követelményei azon­ban még idegenebbek voltak, így egy-két év múlva újra önállósította .magát, s 1901-ben iá Kőszegi utcában létrehozott műbeiyébem dolgozott tovább. 154

Next

/
Oldalképek
Tartalom