Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 6. szám - TANULMÁNY - Sonkoly István: Csokonai versei a 20. századi kórus- és dalirodalmunkban
- Milyen személyes élmények, példák és sikerek buzdítására határoztad el, hogy művész leszel, és mi mindent tettél, hogy valóban az is légy?- Már fiatalon megtanultam tisztelni a rézműves és fémöntő mesterséget. Első példaképem nagyapám volt, aki a rézművességet iparművészeti szinten művelte. Az ő sikerei, végtelen szorgalma és munkaszeretete hatottak rám. Sok külföldi kiállításon szerepelt díszkancsóival, tálaival, végtelen finomsággal cizellált veretéivel, s több kitüntetést és díszoklevelet hozott haza. Mindig az ő eredményeit láttam magam előtt, 'alapjaiban ez határozta meg utamat. Első tanítómesterem, Sterbencz Károly soproni grafikusművész ismertetett meg a rajzolás alapjaival. A további fejlődésemhez az Ágoston Ernő festőművész vezette képzőművészeti körben kaptam segítséget. A mintázást Szakái Ernő szobrászművésznél kezdtem tanulni. Állandó önképzéssel gyarapítottam ismereteimet, mindig arra törekedve, hogy mesterségbeli tudásomat az alapoktól indulva - lépésről lépésre - építsem fel. Érem-esztétikai fejlődésemet Reményi József érem- és szobrászművésznek köszönhetem. Az út hosszú és fáradságos volt, de megérte.- Ennyire egyszerű lenne egy művész útja? Ennyire egyenes vonalú a fejlődése? A példa, tudom, követésre indít. A jó mesterek egyengetik az utat. A helyesen megválasztott cél és az alkotás belső kényszere mind többre sarkallja az indulót, gyakran mégis csalódásokkal és újrakezdésekkel jár a művésszé érés. Mért hagytad félbe a fotózást? A szobrászatról áttértél a kisplasztikára, miért?- Mindig kerestem az utat, hogy valamilyen formában kifejezzem magamat. Ezt először a művészfotózás területén véltem megtalálni. Sok munkával elértem, hogy nemzetközi kiállítási listán rangsoroltak. Éveken át részt vettem minden jelentősebb nemzetközi fotókiállításon. A fényképezés nem elégített ki, új területet kerestem, és visszafordultam régi kedvtelésemhez, a rajzhoz és mintázáshoz. Korábban már állítottam ki egy-egy rajzot, grafikát a győri és soproni kiállításókon. Thir László soproni gyűjtő 1959-ben megrendezte a soproni Haydn emlékkiállítást. Erre készítettem — kérésére - első plakettemet Haydnról; az érem több kiállításon is szerepelt. Ha meggondolom, talán ez az elismerés, továbbá cizellálási alapismereteim irányítottak végül az éremhez.- Véleményed szerint mi az érem értelme, feladata?- Vallom, hogy az éremnek célja, funkciója van. Elsősorban emléket állít kiváló személyeknek, kiemelkedő eseményeknek, s ez a tény számomra a funkció tiszteletét, a hozzá való ragaszkodást parancsolja. Törekvésem, hogy minden érmem céljához hű legyen, de emellett az egyéni ízt, kézjegyet is érvényre juttassa.- Mivel magyarázod, hogy előbb ismertek meg külföldön, mint idehaza?- Itthon előbb meg kellett küzdenem a Művészeti Alap tagságért, külföldön ilyen megkötések nem voltak. Érmeimről számos reprodukció, beszámoló, kritika és elemző cikk jelent meg az olasz, német, cseh és az angol szaksajtóban. Életrajzi adataim és jelentősebb érmeim bekerültek a magyar, angol, olasz és német művészeti lexikonokba. Egyre több érmem jutott el hazai és külföldi múzeumokba. Eredményeim alapján tagja lettem a FIDEM-nek (Nemzetközi Éremegyesület), tagjai sorába vett fel a német, francia, holland éremegyesület, és idehaza a Művészeti Alap is.- Hogyan hatott fejlődésedre a vidéki lét?- Sopron egyéni varázsa, nyugalma és történelmi múltja mindig sokat jelentett számomra. Ezért, ha úgy éreztem is, hogy a távolság Sopron és a főváros között nemcsak kilométerekben mérhető, nem kívánkoztam el városomból. Itt születtem. Sopront elhagyni még a kirándulónak is nehéz, hát még annak, akit ideköt a múlt valódi értékeinek tisztelete, és a szép Sopronért munkálkodó jelen.- Eddig munkáid irodalmi, zenei, képzőművészeti nagyok emlékérmei. Mit válaszolnál annak a bírálódnak, aki nagyobb művészi szabadságra, önállóbb valóságlátásra késztetne? 550
