Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - TANULMÁNY - Kiss Károly Ernő: Kisfaludy Sándor életútja és költői fejlődése II.

helyzeteiket a következőkben foglalhatjuk össze: Hősünk boldog volt, míg nem ismerte a .szerelmet, de mióta a gőgös .szép megsebezte szívét, oda a .nyugalma. Szerelmének elutasítása arra készteti, hogy elhagyja hazáját, s a dúló háborúban keresse kínja végét. De sem a harc, sem a fogság nem feledteti „a gyönyörűt, az egyetlent.” Körülbelül ennyi az epikai keret a ciklus bevezetéséhez (I. ének, 6., 12., 15., 16. dali), s ebben könnyen ráismerünk a Kisfaludy-modellre. Es már közben és utána jönnek is az érzelmi helyzetek:

Hangulatainak nem tud ura lenni, ezért kerüli a társaságot, de a természetben sincs már öröme. („A vigadók seregében bubdnatnak eredek”. 82. dal; „semmi sincs a természetben, ami nekem tetszenék136. dal; „búval tölti s csak bánattal keblemet a kikelet” II. ének.) Annál inkább bdeérzi abba a maga fájdalmas hangulataik. (V. ének) Futna, menekülne minden elől, de önmagában hordozza emésztő szenvedélyét. („Balgatag a békességet magam kívül nyomozom.” 146. dal,) így élete csupa viaskodás önmagával, .sóvárgás és kínjaiban való elmerülés (58., 59. dal). De gyakran édes kín ez számára. Ezzé teszi az ábrándozás, emlékezés (Róza emlékek: 71., 90., 109. stb. dal). Olykor egy kis reménység is felcsillan, mert anélkül inkább a halált választaná, („de egy remény kecsegtetvén, - meghalni - nem tudok még” 138. dal.) Enyhülést hoz az is, ha fájdalmait beleviszi verseibe vagy hegedűjének hangjába. (96. dal). Verseivel egyszersmind a „kemény szivet” akarja megengesztelni. (191. dal). Mert ezt alapjában jónak látja, („jól esmérem én szivedet, jóság az és kegyelem . . . szeretnél te, ha lehelne” 169. dal).

A hősnőben (neve neki .sincs) egyébként a teremtés remekét eaudálja: csupa báj és kellem ő, 1 ebilincsdiő s az egész környezetet megbűvölő, átalakító .jelenség (64. /dal). De köziben — s ezzel kezdődik az epikai keret második része, vége lett a nagy harcnak, és a hadifoglyok is hazatérhetnék. Ütjük egy részét tengeren teszik meg, s vihariba kerülnek. A halálos veszedelemben is, mely véget vethet kínjainak, .szerelmére gondol hősünk, s képzeletben magával ragadja őt is a közös hullám- síriba, hogy másé Se lehessen, iha az övé nem lehet (XVI. .ének). (Mert közben-közben a féltékenység is meggyötri (175. dal). Végül is, hogy leszámoljon elviselhetetlen .helyzetével, hazájába érve, még egyszer felkeresi .szíve hölgyét. A háromévi távoliét után a szép leány barátságosan fogadja a reménykedő, .szorongó udvarlót, de ennek bizodalma« közeledésekor kiderül, hogy bár ő .sem érzéketlen, szíve tele van iszerelemmel, de nem hősünket sztereti. Most, szerencsétlensége mélypontján, a boldogtalan ifjú halálát kívántja.

Az epikai keret második része (a 170. daltól) már egészen a fantázia műve. Legfeljebb Kisfaludy borús elképzelése tükröződik benne egy lehetséges második kudarcról - 1798 őszén, amikor bizonytalannak látszott, hogy reflektál-e Róza az ő levelére.

De ez, amire e rövidke kivonatban csak épp hogy rámutattunk, a Kesergő Szerelemben 20 énekben (sőt egy töredéket hozzászámítva, 21-ben) és 200 dalban hömpölyög. E tömérdek líra persze nem minden részében egyforma értékű, és a maga egészében sem könnyű olvasmány, mert az érzelmi helyzet és izzásfok állandósága folytán egyhangúnak tetszik, másrészt mert a .nem kevés ismételgetés és más szerkesztésibeli gyengeségek nehezítik az egész áttekintését. Erre az epikai elemek beleszövé- sén és az énekek meg dalok numerikus elosztásán kívül (1—1 lének után 10 dal) úgy vélem, nem is igen fordított gondot költőnk. Ezen .a nagy bőségen akadtak fenn már az első kritikusok is. Ismeretes Kazinczy szellemes, de kemény kritikája: „Tűzbe felét! Vetem — Újra felét! lm harmadikét még! Lángol az is. Jer Most; Vár az olympusi kar.” Eszerint a széphalmi mester a iműn'ek csak 1/8 részét tartja közlésre érdemesnek. Ez a kritika minden bizonnyal túlzó. Híimfy értékeit nem a mű egészében kell keresni, hanem .az egyes költemények szépségében: a hangulatok éreztetésében, festői leírásokban; és ezeket nem csupán a dalokban, de a kevéssé méltatott énekekben is megtaláljuk. Ezeknek tematikája, kisebb iszámúak lévén, változatosabb .is. Egyébként a mű gyengéjének, mely az egészben mutatkozik meg és művészi értékének, mely részeiben csillog, tulajdonképpen köze! egy a forrása: ia költő hangulatainak, képzeletének, .stílusformainak és szókincsének bő áradása. Ez egy egész nagy létrehozásakor nem ismer korlátokat, 5 könnyen szertelenségekbe téved,5! de egy kisehb egység szoros korlátái között remekelhet. Ez mutatkozik meg a Himfy-dal művészi felépítésében, melyben gondolat, kép, versforma .gyakran csodálatos harmóniában teljesedik ki; ez a párhuzamok, halmozások mesteri változataiban, melyeknek a Fenyő-féle monográfia is oldalakat szentel.

60