Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Tornyai Farkas: Homokút (elbeszélés)

Szalók nem tudhatta, mi a szándéka az asszonynak. Azzal folytatta, vigyáznia kell, ha meg akarja őrizni belső függetlenségét, mert időnként még ma is jólesne elhitetnie valakivel, hogy ez a ridegség nála csak átmeneti helyzet, amit türelemmel ki lehet böjtölni. De ez hazugság lenne, s aki hazudik vagy áltat, az még ha tagadja is, bizalom nélkül kíván másoktól hitet.

Akkor már tisztességesebb, ha egy vadászkutya mellett köt ki az ember. Ez az állatfajta, mert szabadságnak veszi a szolgálatot, isteníti a gazdáját. Ember és az állat között oly nagy a távolság, oly könnyen áttekinthető a viszony, hogy még a legrondább ballépés is tökéletesen jóvátehető. Mondhatná erre Terka - folytatta Szalók hogy az embernek többet kell igényelnie is, vállalnia is az állatisten szerepénél. És ez általában igaz is lenne, de nem az ő esetében. Ö ezeken már túl van, s ha mégsem, mielőbb szeretne túl lenni. Éppen ezért úgy döntött, hogy megköszöni szépen Terkámak mindazt a jót, amit tőle kapott, és szabadon engedi. Ezt kell tennie, hiszen jól látja egy idő óta, hogy Torkát -más boldogítaná, mint amit ő neki adni képes. Márpedig, ha valaki képtelen azt megadni, ami a másik ember boldogságához hiányzik, jobb, ha elválnak útjaik. Aki adni nem tud, kapni se akarjon. Ha ilyet akarna, érzelmileg zsákmányolná ki azt, aki hozzákötötte a sorsát. És mert neki arra a 'tudatra is szüksége van belső egyensúlyához, hogy tisztességes, ezért hát inkább szakítsanak.

Terka egyre szomorúbban hallgatta Szalóikot, s amikor az erdész mondókája végére ért, csak annyit mondott csendesen, hogy gyermeke lasz. S gondoljon vagy tegyen az erdész amit akar, ő a gyermeket megtartja. Ha Szalók álLatisten akar lenni, ő ez ellen semmit sem tehet. Ha azonban a férfi úgy gondolja, hogy ezt tenni jogában áll, mennyivel inkább joga van neki a többhöz, a nehezebbhez, ahhoz, hogy emberisten legyen. Igen, a gyermeket, ha apa nélkül, akkor apa nélkül, de megszüli.

Szalók előbb bambán nézett az asszonyra, majd amikor megértette, hogy Ter'ka a gyerekkel hozzá akarja kötözni ehhez a minden kapcsolatával kiszolgáltatottságokat vállaltató világhoz, iszonyú dühbe gurult, és tehetetlen haragjában pofonütötte az asz- szonyt. Annyit látott még, hogy Terka megtántorodik, esetlenül támaszért kap, de hogy sikerül-e talpon maradnia vagy sem, az már nem érdekelte, elkeseredett dühében rohanva vágott az erdőnek.

Nem, idillt igazán nem akart már az élettől. Egészséges életmódért jó egészséget, hozzáértő munkáért elismerést, emberséges vezetésért megbecsülést, a kockázatokért trófeákat - mindezekért mindezt akarta de annak még a gondolatától is elborzadt, hogy Terka gyereket szüljön neki. Nem Ter'kát akarta ő bántani, attól a jól belátható, pontosan mérhető, hűvös fejjel kormányozható sorstól búcsúzott a pofonnal az elrohanó erdész, melyről azt hitte, hogy a húsz év alatt végre sikerült megteremtenie. Az asszony, a gyerek - gondolta - olyan ellenőrizhetetlen mozgású, külön élő testrészek, akik tökéletlenségük következményeként állandóan csak az aggodalmat, a kötöttséget, a megalkuvást és a kiszolgáltatottságot továbbítják az 'apához. Kivédhetetlenül, mert akármilyen keserves is mindez, menekülni előle, amint a gyermek megszületett, már nem lehet.

A mindennapi, a környezet tényeihez hűvös célszerűséggel alkalmazkodó Szátokból a fenyőújulat látványa bizonyosan nem csiholja ki a teremtő gondolat szikráját. Érzelmi kavargása, kínja azonban mintha hályogot tépett volna le a szeméről, új ingerek befogadására, friss és találó következtetések levonására tette alkalmassá. Bizonyos, hogy ebben önvédelmi reflexeinek működését is látnunk kell: egy új gond mindig enyhít a régebbin. Néha még az is megesik, hogy úgy elsöpri azt, akár a .szél a ködöt. Szalók János nem Szalók János lett volna, ha vele Is ez az utóbbi történik, de az kétségtelen, hogy amíg a titokzatos természeti jelenség magyarázatát kereste, a szorongató helyzet gondja lelki szemhatárán kívülre tágult.

127