Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Tornyai Farkas: Homokút (elbeszélés)

Terkát mégsem tarthatta magánál. Néhány hónappal a válás után Szalőkot magához rendelte az erdőgazdaság személyzetise. Nem illik, hogy éppen az erdész járjon elöl rossz példával. Ha szájára veszi a falu, a munkások előtt sem lesz becsültté, s aki egyszer elveszíti a tekintélyét, az többé parancsolni sem tud. Márpedig az erdő- gazdaságnak olyan erdész kell, aki rendet tud tartani a maga portáján. Öllős hamarosan exponált hely lesz. Bővítik a rakodót, gépeket kap, s ha megépül a munkáspihenő, időszakonként működő üzemi konyháról is kell gondoskodni. Hogyan képzeli Szalók a dolgot?! Való az egy párttaghoz? De ha már magával nem törődik, legalább a lány jövőjével törődne.

Szalók úgy gondolta, ha nem felel meg az erdőgazdaságnak az életformája, már pedig ő azon változtatni nem akar, kikéri a munkakönyvét és keres magának más helyet. Tetrka azonban arra kérte Szalőkot, hogy legyen magához való esze, s maradjon. Úgyis hiába próbálkozna, sehol sem néznék jó szemmel, hogy együtt él egy lánnyal, aki szeretője is, cselédje is. ö ugyan mit seen törődik azzal, amit róla az emberek beszélnek, -s a világ végére is elmenne Szálúkkal, de mégsem ez a megoldás. Majd szépen eltűnik egy időre, és nem nagyon soká úgy tér vissza, hogy abba akkor már senki bele ne köthessen.

Terka beköltözött a városba, ápolónő lett, majd feleségül ment egy idős rádióműszerészhez, akitől rövid idő múlva elvált. A válást követően Öllőspusz-tához közeli faluban vásárolt magának egy megürült parasztházat, s jelentkezett Szálaknál erdei munkára. Előbb a csemetakertben dolgozott, majd amikor a munkáspihenő után a vadászház is megépült, Terka gondnoka, szakácsa, takarítónője és raktárosa lett az öllőspu-sztai erdészkerületnek. Az erdőgazdaság keresve sem találhatott volna nála alkalmasabb személyt a sokoldalú feladatra, ezért aztán senki sem szólt -többé sem Szálúknak - aki közben levelező úton elvégezte az erdészeti -technikumot -, hogy házasodjanak össze Terkával, sem az asszonynak, hogy mi keresnivalója van olykor-olykor az -erdész lakásán.

Amíg az erdész bejárta a munkahelyet, Terka petróleumos ronggyal Istisztogatta a motorfűrészek vezetőiemezéről a gyantát; a fejszéket a tartóba akasztotta; a kantából egy csen-evész -akác tövére öntötte a vizet; belakatol-ta az ajtót, s várta, hogy az erdész visszatérjen. A homok -mohón itta be a vizet, néhány kék színű lepke mégis felfedezte a szomjoltás váratlan lehetőségét, s leszállt a nedvesen csillogó fűszálakra.

Szalók visszatértében megjegyezte, hogy némelyik lepkefajtának hihetetlenül jó a szaglóérzóke, majd indulni -akart. Terka csákn-em ijedten kapaszkodott a karjába. Szalók várakozóan nézett -az asszonyra, aki azonban csak annyit kérdezett, hogyan viselkedik Tim.

Az erdész kedvetlenül -bár, de elmondta, hogy a tacskókölyök szépen fejlődik. Nemcsak -testileg, értelmileg is, és -akár még az ember is tanulhatna tőle. Nem lehet - például - félrevezetni, mert nem a szavaknak, hanem a tetteknek hisz, -és nehéz nála kiérdemelni -a -megbocsátást, ha valaki egyszer megbántotta. Még tőle, Szálaktól Is nehezen fogadja el a kedvére nem való utasítást. Ha például lekergeti a párnás székről, kifejezetten -bosszúsan ugat rá. Lehet, később, mert a tacskó elgorom-bul öregségére, -még uralkodniuk is kell, hogy egymás-t valamennyire békében elviseljék, de ezen nem lehet változtatni. Az ember nem mondhatja a kutyájának, hogy ne haragudj, azért nem lehetek hozzád -türelmesebb, mer-t bennem is sok a hiány. Egyébként hiába is mondaná, a kutya úgy -sem értené meg, hogy nem azért van ez így, mert rossz ember a g-iz-da, hanem azért, mert nem töltötték föl szeretettel.

Terka egyre reménytelenebből hallgatta az erdész mondókáját. Nem a -keserű filozófiáért -tartotta vissza a férfit. Közölni akart vele valamit, amit korábban megmondani -nem mert, de amit már tovább halogatni sem lehetett.