Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Tornyai Farkas: Homokút (elbeszélés)

És amikor 97 nap után újra ugyanabban az irodában, ugyanazon a széken ült, mintha idegen házba és nagyon megöregedve érkezett volna.

Kiment, szólt a lánynak, Terka vonakodás nélkül követte. Előbb csak Szalók ivott, majd a lány is hozott magának egy poharat. Az erdész megkérdezte, nem keresték-e, míg odajárt, s ha igen, hagytak-e számára üzenetet. Nem ejtette ki a felesége nevét, szógyellte a lányi asszonya felől faggatni. Általánosságban érdeklődött, remélve, hogy Terka szavaiból majd összerakhatja az igazságot. Leginkább az a terepjáró érdekelte, amely hazafelé vezető útján az erdei nyiladékon kerülte el. A kocsiban ülőik nem láthatták meg, igaz, ő sem ismert fel senkit a sötét autó utasai közül.

Terka akkor már két éve Lakott az erdészeknél. Az állami nevelőotthonból került hozzájuk, cselédnek inkább, mint családtagnak, s hamar belelátott a két ember életébe. Szálakhoz ösztönösen vonzódott, az erdésznét nem szerette. Az erdész egyértelmű igazságán el tudott igazodni, az asszony gyakori hangulatváltozása ingerelte. A saját sorsánál összehasonlíthatatlanul különbnek vélte az asszonyét, olyannak, amilyent ő még álmában sem remélhet. Kezdetben nem értette, később elítélte, amiért állandóan városba kívánkozik, majd amikor az asszony elkottyantotta, hogy különb férjet is kaphatott volna Szalóknál, a lány csendes megvetéssel fordult el az erdésznétől.

Szalók kérdésére Terka gátlás nélkül mondta el, hogy már a távozása utáni második hónaptól vígan éltek. Pesti faátvevő érkezett a vendégszobába, s a „Tekintetes Asszony” - olyarikor mondta ezt Terka, amikor haragudott Szalóknéra - nagyon a szívén viselte a faátvevő sorsát. Maga szolgálta fel az ételét, délutánonként sétálni mentek a Kistóhoz, estémként sokáig rádióztak a vendég szállásán, aki azóta is többször megfordul a háznál. Igen, ők ültek abban az autóban. A „Tekintetes Asszony” egyébként azt üzeni, hogy csak ünnepek után jön haza.

Szalók feszülő halántékkal hallgatta végig Terkát, ós úgy határozott, hogy útjára engedi a tiszttartó-lányt. Éljen azzal, ott és úgy, ahogyan akar. Ha négy év alatt sem tudta eldönteni, hogy jó-e neki vele, mármint Szálúkkal, akkor egész életük bizonytalankodás, színlelés, hazudozás lesz. Mire mindezt végiggondolta, kiürült a pálinkás üveg, és Szalók János lefordult a székről.

Másnap kiszáradt torokkal és szédülő fejjel, de az ágyában ébredt. A szobában pálinkaszag kavargott, a zsalukon fény szivárgott be. Tápászíkodott volna ki az ágyból, amikor váratlanul mezítelen női -test simult az oldalához. Hirtelen kijózanodva, ingerülten fejtette le magáról a nő karjait. Kinyitotta az ablakokat, de a látványtól sem okosabb sem nyugodtabb -nem lett: valaki zokogott az ágyban. Késő bánat, gondolta nemcsak bosszúsan, de elégtétellel is. Lerántotta a síró nőről a takarót, s elképedve lépett hátra. Meztelenségében egészen kicsire összehúzódva Terka bőgött a lepedőn.

Szalók fogta puskáját, s az egész núsvétvasárnapot az erdőn töltötte. Farkaséhesen tért haza este, s -komoran vacsorázott a még párolgó főtt sonkából, amit a lány fölszeletelve -tett eléje. A sonka levében garmada tojást is megfőzött, s melléje frissen reszelt nyers tormát - Szalók ezt mindig jobban kedvelte az ecetesnél - rakott az asztalra. Utána bort töltött, amiből nem volt nehéz kideríteni, hogy a lány a falut is megjárta az erdész kedvéért. Szalók evett, ivott, majd anélkül, hogy a vacsorát megköszönte volna, szélesre tárta a szobaajtó-t a lány előtt.

Reggel így szólt Terkához: Jól van, kislány, ezután legyen így. Feleségül nem veszlek, de mást sem. Annyit mondok még, hogy rám, míg élek, ha így, akkor így, ha úgy, akkor úgy, biztosan számíthatsz.

Másnap Szalók nem -kiabált, nem verekedett. Annyit mondott hazatérő feleségének, hogy próbáljon meg ezután nélküle élni. Találhat állást könnyen akár a faluban, akár a városban. Elviheti a bútorait, még pénzt is ad az induláshoz.

125