Életünk, 1973 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Tornyai Farkas: Homokút (elbeszélés)
Szalók rossz előérzettel járta végig a szobáikat, keresgélt az íróasztalán is, de csak a saját - szabadulásakor feladott - távirata hevert felbontva egy irathalom tetején, Állt egy ideig, majd a konyhába ment. Már annak is örült volna, ha asztalon látja a három tányért a figyelmesen elrendezett evőeszközökkel, savanyúsággal - ha nem kiszedve, hát üvegben -, de semmi olyan sem ötlött a szemébe, ami a szeretet üzenetét vagy legalább az engeszteiés szándékát jelentette volna. Az erdész ekkor kivett egy üveg pálinkát úticsomagjából, s bement az irodába. Ivott, majd leemelte a felső lapot az asztalon heverő iratcsomóról: „Az erdők haszna egytizedével növekedhetne, ha nem a jelenlegi merev érték- rendszer irányítaná a fatermelést. Téves az a felfogás, amely a különböző erdei termékeket azonos értékűnek tekinti az ország bármely erdejében. Hiába ér az árjegyzék szerint kétszer többet a fűrészrönk a bányafánál, ha a leszállítás után a fűrészrönkre ráfizet, a bányafán pedig nyer az erdőgazdaság. Az erdőből kikerülő áru értékét az átrakások száma, a szállítás módja és eszköze, valamint a szállítási távolság szabja meg. Számításokkal igazolhatom, ha a kerületemben termelhető fűrészrönköt szőlőkarónak feldolgozva adnánk el a közeli téesznek, 30 százalékkal többet nyernénk, mintha a távolabbi fűrészüzembe irányítanánk MÁV-on, háromszori átrakással. Ám ahhoz, hogy gazdálkodásunkban új elvek érvényesüljenek, újra kellene gombolni a népgazdaság mellényét.” Az erdész felesége naívnák csúfolta azon az utolsó szabad estén is Szalókot. Azt a gondolatot pedig, hogy újra kellene gombolni a mellényt, egyenesen' veszélyesnek tartotta. Abban sem bízott, hogy férjével szóba állnak a minisztériumban. Talán, ha értene a magasabb matematikához, talán, ha közgazdasági diplomája lenne... Felcsernek nincs helye a műtőasztalnál. Szalók nem először tapasztalta, hogy a tiszttartó-lány lenézi őt. A felcsert különösen rossz néven vette, ám a mind gyakrabban ismétlődő, ingerült vita ez este már nem bontakozhatott ki. Nem azért, mert későre járt, azért inkább, mert autó állt meg az erdészház előtt, hogy Szalók János erdészt 97 napra erős, jól őrzött épületbe költöztesse. Szalók, mert alapos lelkiismeret-vizsgálat után úgy találta, hogy semmilyen vét ségben, bűnben el nem, marasztalható, kissé megnyugodott. Azért csak kissé, mert goromba idők jártak akkor a déli határszélen, és ijesztő hírek arról, hogy aki nem a saját jószántából megy el otthonról, nem bizonyos, hogy egyhamar visszatér. De amikor közölték vele, hogy gazdasági kémkedéssel vádolják, s örülnek nagyon, hogy végre hurokra került, Szalók akkorát nevetett, hogy még a könnyei is kijöttek. És ehhez tartotta magát 97 napon át. Ha éhezett, ha szomjazott, ha guggolva egy szűk helyiségben - sötétben, térdig vízben - várta az idő múlását, Szalók nem mutatkozott hajlandónak elvállalni a neki szánt szerepet. Meg is mondta minden vallatáskor, nem hajlandó beismerni a kémkedést még akkor sem, ha iratkapcsolóval ellenőrzik fejbőre rugalmasságát, ö mindenkinél jobban tudja, hogy a vád téves. Az meg-, lehet, hogy rossz a modora, amiért nemi hajlandó szívességből megkímélni a Hatóságot a nyomozás fáradalmaitól, de ez még mindig jobb, mintha félrevezetné az igazság kiderítésére hivatott apparátust. Ha pedig mégis ezt a szívességet várnák tőle, mielőbb tegyenek le róla. Semmi teteje az olyan jócselekedetoek, amiért kötél a jutalom. ö bizony nem kérni, s ha nem hiszik, járjanak utána, mielőtt meglép az a másik] Szalók. Na hiszen megtették ezt az ő tanácsa nélkül is, és nem is hiába. A kilencvenhctc- dik napon elnézést kértek tőle a tévedésért - aláírattak vele egy papírt, hogy haja. szála sem görbült meg autóba tessékelték és meg sem álltak vele az erdő sarkáig.. Ott is csak azért, mert Szalók kérte, gyalog tehesse meg hazáig az utat. 124
